Dr. Ámbédkar Iskola

„Ugyanúgy meg kell ütni egy szintet”

2011.06.08. Kategorizálva: Címlap   

A Független Színház egy éve a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatta be a cigánygyilkosságok és a szegénység témáját feldolgozó Tollfosztás című előadást. A nemrég külföldön is bemutatott színdarabot Balogh Rodrigó írta és rendezte. A színészt, színházi pedagógust és társadalmi vállalkozót a kitörési lehetőségekről és a darab sorsáról kérdeztük.

- Művészetről vagy társadalmi szerepvállalásról volt szó elsősorban, amikor nekikezdtél a Tollfosztásnak?

Balogh Rodrigó

Balogh Rodrigó: Szerintem nem kell a kettőt elválasztani. Engem az önmagáért való művészet nem érdekel. Számomra a színház eszköz, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos társadalmi jelenségekre, amelyeken a néző kénytelen lesz gondolkodni, miután megnézte a darabot. A Tollfosztásban egyebek között az intézményi anomáliákat kívántuk körüljárni, amelyek cigányokat és nem cigányokat egyaránt sújtanak Magyarországon, a diszkrimináció és agresszió jelenségeinek hátterét, valamint azt, hogy számos cigány és nem cigány gyereket öltek meg az elmúlt években ebben az országban, és a lakosság nem reagált érdemben ezekre az esetekre. Másrészről azokról a szociális kezdeményezésekről sem gondolok sokat, amelyekben csak a hátrányos helyzetű emberek támogatása és látszatcselekvések szerepelnek. Ha valaki cigány származású fiatalokkal csinál színházat, annak ugyanúgy meg kell ütnie egy minőségi szintet, mintha végzett színészek lennének a társulatban. Én azért akartam gyerekekkel dolgozni, mert ezek a történetek csak az ő nézőpontjukból, csak az ő játékukkal válhatnak igazán hitelessé és élővé.

- Mi volt az alapgondolat, amiért ez a társaság összejött?

BR: Az előadásban társadalmunk betegségeiről beszélünk. Arról, hogy ma Magyarországon az egészségügyben, oktatásban vagy éppen a munka terén számos visszás helyzet tapasztalható, ami mindenkit egyaránt sújthat. Ráadásul még az úgynevezett pozitív kezdeményezések is sokszor bűzlenek. Táborozni visznek cigány fiatalokat Balaton-parti szállodákba, ahol alig kapnak enni, és még a tóba se mehetnek be. De nem csak negatívumokról beszélünk. Hiszen itt vannak a gyerekek, akiknek vannak örömeik, vágyaik, sok mindent megtesznek egymásért és a felnőttekért, mi több, még véleményük is van a világunkról, amit talán jobban tudnak majd alakítani, mint mi. Mert abban, ami körülöttünk történik, mindannyiunknak felelőssége van, cigány vezetőnek vagy anyukának, nem cigány kalauznak vagy tanárnőnek egyaránt. Persze lehet másokra mutogatni, de előbb-utóbb szembesülnünk kell a saját felelősségünkkel. Ezeknek a gyerekeknek a véleménye és a mindennapjai sokban különböznek attól a képtől, ami mondjuk akár a budapesti, önmagát liberálisnak mondó értelmiség fejében van. A Tollfosztásban például bemutatjuk, hogy milyen az, amikor egy történetesen cigány gyerek alig tizenévesen már elkezd dolgozni a földeken, akár napi tíz órában. Egyik előadásunkat szociológusok nézték meg. Amikor a közönségtalálkozón arról beszéltünk, hogy a darab történeteit mind valós események alapján írtuk meg, az egyik szociológus csodálkozva kérdezte: van olyan, hogy egy cigány ember földműveléssel foglalkozik? És nem az a szörnyű, hogy elhangzik egy ilyen kérdés, hanem hogy a választ másik negyven ember figyelemmel várja. Miközben én magam és a környezetemben élők is kisgyerekkorunktól dolgoztunk a földeken. Azt hiszem, amíg az érdeklődő, szakavatott értelmiség sincsen tisztában a cigányság helyzetével és értékeivel - és itt nem a cigányzenére gondolok -, addig ne csodálkozzunk azon, hogy az egyszerű emberek fejében zűrzavar van, és etnikai alapon elzárkóznak egymástól.

- Te hogyan jutottál el a földműveléstől a színházig?

BR: Hát először is a nagyanyám kiállt értem, hogy első elemi után ne tegyenek a cigány osztályba, ahonnan biztos, hogy nem tudtam volna tovább tanulni. Aztán egy tanárom tanácsa ellenére jelentkeztem középiskolába, kertészetibe. Ez azonban valahogy nem nagyon kötött le, ezért a kaposvári Toldi Gimnázium drámapedagógia szakára szerettem volna bekerülni, ami sikerült is. Sokat jártam szavalóversenyekre, egyrészt azért, mert szerettem a verseket, másrészt meg azért is, mert a díjazottak pénzjutalmat is kaptak, ami nem jött rosszul. Kaposváron Török Tamás irányítása alatt a Déryné Vándorszíntársulatnál kezdtem a színházasdit. Itt sok mindent tanultam, és eddigre egyértelmű lett számomra, hogy színiiskolában fogok tovább tanulni. Aztán a főiskola nem jött össze, de a Shakespeare Színművészeti Akadémiára bekerültem, ahonnan az első hónap után már játszani vittek a Budapesti Kamaraszínházba. Ott játszottam öt évig, aztán még egy ideig a Bárkában. De fokozatosan elegem lett abból, hogy kevés pénzért olyan előadásokban játsszak, amiket nem tartottam sokra. Színész már nem akartam lenni, de a színház továbbra is érdekelt. Ekkor kezdtem saját darabokat létrehozni, rendezni - struktúrán kívül, először banki hitelből, majd a Színházi Dolgozók Szakszervezetének támogatásával. A rendezés mellett a Karaván Művészeti Alapítványnál megtapasztalhattam, hogy milyen gyerekekkel dolgozni, lehetőségeket teremteni nekik, hogy fejlődjenek.

- Mi kell ahhoz, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek sikeres legyen?

BR: Sok minden. De a legfontosabb az, hogy legyen mintája. Például amikor bekerültem általános iskolába, és zsíros kenyeret vittem tízóraira, a nem cigány gyerek pedig szalámis kenyeret hozott, már lett mintám. Aztán már én is szalámis kenyeret vittem, amit a zsírpapír helyett már szalvétába, majd alufóliába csomagoltunk. Persze mindennek anyagi vonzata is volt, de apám néhány órával többet dolgozott, aztán már lett fürdőszobánk is. Az iskolai találkozások persze nem mindig a legszerencsésebbek, de amikor a cigánytelepi gyerekek már sehol sem találkozhatnak követendő, eltérő példákkal, akkor már nem is látják, hogy hova lehetne fejlődni, és esélyük sincs arra, hogy kitörjenek. Ahol most dolgozom, Borsodban sok cigány gyerek alig találkozik nem cigány, középosztálybeli kortársakkal. Számukra nincsen minta. Azt sem tudják nagyon, hogy milyen szakmák, foglalkozások léteznek, amiket esetleg ők is kitanulhatnának. Mi Marcival (Illés Márton társrendező - Sisso) a Tollfosztás kapcsán belevágtunk valamibe, amit társadalmi vállalkozásnak hívnak. A mi nézőpontunkból ez a következő receptet jelenti: vegyél elő olyan területeket, amelyek anyagi értelemben teljesen reménytelenek. A mi esetünkben ez a színházi kultúra, az oktatás és a szociális ügy. Ezt a hármat mi szépen összegyúrtuk, és fölállítottunk egy etikai kódexet. Egy: hozzunk létre és működtessünk egy céget, ami fönntart egy színházat. Kettő: felejtsük el az állam támogatását, kizárólag magánalapok és megrendelők pénzéből működtessük. Három: annyit vegyünk ki belőle, amennyi feltétlenül szükséges, ne többet. Négy: fizessük be a szükséges adókat, ne csaljuk el. Öt: belátható időn belül adjuk át a létrehozott céget, lehetőleg annak, aki miatt létrehoztuk. Hat: kísérletezzünk tovább hasonló területekkel.

- Jelenleg a Dr. Ámbédkár Iskolánál dolgozol. Itt a tanításon kívül mit csinálsz?

BR: Az Ózdi kistérségben tizenhárom helyszínen működtetünk tanodákat. Ha lefuttattuk a közbeszerzéseket, akkor hat intézményben tizenegy település fiataljai számára tartunk délután, sulit követően foglalkozásokat. 330 felső tagozatos gyereknek szervezünk délutáni foglalkozásokat és más programokat, amelyek keretében új ingerekkel, érdekes emberekkel és ismeretekkel találkoznak. Itt játékos formában tapasztalhatják meg a csapatmunka, a kreativitás vagy éppen a tanulás örömét. Sikerélményt szerezhetnek, amire - az esetek zömében - az iskolában kevés lehetőségük van. A célunk az, hogy a gyerekeknek legalább a fele érettségit adó középiskolában tanuljon tovább, és kiléphessenek abból a szegénységi spirálból, amit a képzetlenség és munkanélküliség, valamint a kilátástalanság és az ebből adódó passzivitás jellemez. Az oktatás azonban önmagában szűk terep. Nemcsak az a dolgunk, hogy a cigány vagy a nem cigány gyerekeknek felnyissuk a szemét, hanem például a képviselő-testületnek is el kell mondani, hogy ők igenis alkalmasak lehetnek a település vezetésére, és jó gazdaként kell bánniuk azzal a tőkével, ami a kezükben van. Hiszen ezeknek a településeknek a vezetői sokszor majdnem olyan tehetetlenek és kiábrándultak, mint a cigánytelepeken élők. Nem biztos, hogy akkor lesz belőlük megfelelő partner, ha mi is jól fejbe vágjuk őket egy bunkósbottal. Mindenkit rá kell vezetni a jegyzőtől a védőnőig, hogy van értelme a munkának, feltéve, ha hagyja. Még őrületes az ellenérdekeltség és a bizalmatlanság, pedig az érdek igazából közös: a polgármesternek és a legszegényebb család gyerekének is érdeke, hogy legyen minőségi oktatás, ami esélyt ad arra, hogy a lakosok képességeiknek megfelelő munkát tudjanak végezni a későbbiekben. Nem vagyok optimista, de nagyon tehetséges gyerekekről van szó, és ha más nem támogatja őket, akkor majd én odaköltözöm, ahogy Orsós János, Derdák Tibor, valamint azok a kiváló munkatársaim, akikkel reggeltől késő estig együtt dolgozunk, majd egymás mellett matracokon, hálózsákokban alszunk. Szóval odamész, és abban a pillanatban igenis van támogatás.

- A tanodákhoz kapcsolódó munka mellett a Tollfosztással is van bőven teendő. Nemrég Svájcban is bemutattátok az előadást. Milyen volt a darab külföldi fogadtatása?

BR: Nagyon jó érzés volt az a szakmai igényesség és nyitottság, amellyel a genfi Theater Saint Gervais-ben találkoztunk, ahol a Memoires Blessées fesztivál nyitóelőadásaként, valamint egy középiskolások számára rendezett matinén egyaránt bemutatkozhattunk. A srácok is élvezték a profi körülményeket és azt a pozitív energiát, ami hozzásegítette őket ahhoz, hogy az eddigi legjobb körüket fussák a színpadon. A francia feliratok olvashatósága érdekében a darab tempóját át kellett alakítani, amitől viszont korántsem lett lassú vagy unalmas, hanem inkább a részletgazdagsága erősödött meg. Ez a színdarab folyamatosan változik, érik, még mindig van hová fejlődnie. Nagyon fontos visszajelzés volt számunkra a színház igazgatójától, Philippe Macasdartól, hogy kizárólag színházszakmai teljesítményként ismerte el az előadást, és nem szociális vagy cigányügyként tekintett rá. Valódi integrációról akkor beszélhetünk, amikor már nem azt nézik, hogy mi a származásod, és hogy milyen szociális háttérrel rendelkeznek a munkatársaid, hanem a munkád eredményét. Idehaza ez az attitűd még várat magára. Legtöbbször csupán kényszeredett toleranciával fordulnak feléd.

- Itthon mikor lesz még látható a Tollfosztás?

BR: A következő előadást - amennyiben megállapodunk a megrendelőkkel - a pécsi POSZT-ra terveztük. Előreláthatólag az Off-programban kapna helyet. A helyzet korántsem egyszerű. Az idei évtől kizárólag a minőségi megjelenés a célunk. Ugyanakkor a színházi szférában minőséget produkálni függetlenként nem olcsó mulatság. Ebből adódóan inkább a nyugat-európai szcénára koncentrálunk.

Forrás: Narancs XXIII. évf. 19. szám & coMMMunity.hu (Artner Sisso)

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

OM-szám

201035 (Ha szeretnéd a Gimnáziumunkat az Oktatási Minisztérium különböző oldalain megkeresni, akkor szükséged lesz erre az azonosító számra.)

Iskolánk 1. rész

Iskolánk (1. rész)
Iskolánk Dr. Ámbédkar indiai történelmi személyről kapta a nevét. Ámbédkar kaszton kívüli pária családban, legkisebb fiúként látta meg a világot. Egy gazdag mahárádzsa ösztöndíja segítségével New Yorkban és Londonban szerzett tudományos fokozatokat, majd visszatért hazájába. Ügyvéd, polgárjogi harcos, majd miniszter lett belőle. A kasztrendszer elnyomásában élő érinthetetlen tömegek helyzetében döntő fordulatot ért el. Úgy látjuk, hogy a romák számára ez igazán időszerű üzenet az őshazából.

Iskolánk 2. rész

Iskolánk (2. rész)
Iskolánk olyan észak-magyarországi közösségeket szolgál ki, ahol az érettségizettek aránya jelenleg 1% alatt van. A sajókazai, laki, alsóvadászi, homrogdi cigánytelepeken több ezer ember él, akiket a középfokú közoktatás nem ér el. Hiszünk abban, hogy megfelelő pedagógiai munkával más hazai lakosságcsoportokhoz hasonlóan itt is érettségit és versenyképes szakmát lehet adni a diákok kezébe. Fiatalokat és felnőtteket (nappalin és estin) együttesen tanítunk mert ha egy családból többen is tanulnak, nagyobb az esély a sikerre.

Iskolánk 3. rész

Iskolánk (3. rész)
Iskolánk személyiség-központú reformpedagógiai eljárásokat, informatikát, angol nyelvet és modern tudományt kínál. Ehhez igénybe vesszük a magyar társadalmi környezet parlagon heverő erőforrásait. Szunnyadó energiákat aktivizálunk azért, hogy hazánk legszegényebb közösségeiben is magas színvonalú középiskolai kínálat jelenjen meg.

Iskolánk 4. rész

Iskolánk (4. rész)
Iskolánk feladata a szűkös létből kivezető utakra rámutatni, és a külvilág felől érkező ingereket „élvezhetővé” tenni. Már az iskola megalapítása előtt éveken keresztül tudatosan személyes kapcsolatokat építettünk a mi diákjaink és más iskolák diákjai között. Feladatunk a diákok és családjaik részére a kedvezőbb helyzetű társadalmi rétegek életmód-mintáinak közvetítése. Különösen égető ennek szüksége az egészségmagatartás területén, hiszen nem azért tanulunk éveket, hogy utána korán meghaljunk, mint a falusi szegény emberek.

Iskolánk 5. rész

Iskolánk (5. rész)
Iskolánk szegregált környezetben jön létre, mégis a társadalmi integráció útját járja. Magas szintű oktatási szolgáltatást hozunk létre abban a közegben, amely teljesen ellátatlan. A hiányt keresletként értelmezzük, és kielégítjük. Az így létrejött szolgáltatás természetesen a nem cigány környezetre is vonzerőt gyakorol, s értékes kapcsolatok épülnek a szegregált közösségek körül. Hiszünk abban, hogy azokból a falvakból, amelyek ma fekete lyukak az ország térképén, fényes csillag válhat.

Iskolánk 6. rész

Iskolánk (6. rész)
Iskolánk a cigánysághoz köthető életmódmintákat értékesként mutatja fel. Az életformát váltó alsóvadásziak, sajókazaiak, lakiak, homrogdiak még legalább egy-két emberöltőn keresztül sok unokatestvérrel, hatalmas rokonsággal fognak rendelkezni. Ez természetesen érték, de a megítélése sajnos korántsem egyértelmű a megye közvéleményében. Az iskola nemzetiségi pedagógiai feladatai közé tartozik hogy a diákjainknak legyenek megalapozott érveik saját életmódjuk vállalásához.

Iskolánk 7. rész

Iskolánk (7. rész)
Iskolánk kínálatának lényege az érettségi. Szakképzést azoknak nyújtunk, akik érettségivel együtt akarnak szakmát szerezni. Még az általános iskolából lemorzsolódott jelentkezőkkel is tisztázzuk: a cél nem pusztán a nyolc osztály - a tanulás nálunk a társadalmi helyzet megváltoztatását célozza.

Az összes rész egyben

Iskolánk

  • Példa egy toleráns szellemű iskolára: [...] Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat
  • Dakota Viktoria: Hiába keresem az adószámot, nincs benne a NAV érvényes civil adatbázisában. Elírták? Dzsaj Bhím Közösségnek, az adószámunk: 18292909
  • Orsós Zoltán: Ott voltam, és nagyon jól sikerült! Sok sikert a továbbiakban
  • Orsós Zoltán: Gratulálok!
  • Puzsár József: Kedves Tibor! Egyik ismerősömtől, Komlós Krisztinától hallottam az Önök iskolájáról. Szeretnék Pécsett gyökeret ereszteni Győr ut

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Igazgató:
    Derdák Tibor
    derdak@ambedkar.hu

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-788-700

    A fenntartó bankszámlaszáma:
    Raiffeisen Bank,
    12001008-00156776-00100009,
    Dzsaj Bhím Közösség.

    Manumissio inter amicos ösztöndíj alap:
    https://www.5barat.com/

    Számlavezető pénzintézet neve:
    Magnet Magyar Közösségi Bank Zrt.

    Számlatulajdonos:
    Dr. Ámbédkar ifjúsági Egyesület,
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Pénzforgalmi jelzőszám:
    16200106-11616685

    Nemzetközi bankszámlaszám (IBAN):
    HU56 1620 0106 1161 6685 0000 0000

Mottó

Tisztánlátás, helyes döntés, megfelelő megszólalás, jó magaviselet, tisztes megélhetés, erős edzés, fegyelmezett figyelem, mélységes mély elmélyedés. (Buddha)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Emőke nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

  • Orsós Zoltán (9)
  • Fürjesné Zsóka (7)
  • Lázi István János Benő (6)
  • Boda Péter Cino Rrom (6)
  • suzi (4)
  • Beri Amália (4)
  • Derdák Tibor (3)
  • Peti CINO PIKO ROM (3)
  • Zsóka (3)
  • kótai richárd (3)

Látogatóink

Részletek

  • Online: 3
  • Mai látogatók: 111
  • Mai oldal-megtekintések: 256
  • Összes látogató: 120088
  • Összes oldal-megtekintés: 1403671
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok