Ferenc pápa így figyelmeztette az európaiakat 2014 június 5-én: „Integráció nélkül a cigányok a rabszolgaság új formáinak áldozataivá válnak”.
A Szentatya a Vatikánból látja a szégyenletes képet: Észak-Magyarország, Kelet-Szlovákia Isten háta mögötti falvaiban öregek, fiatalok mind, egész évben az árokszéleket gereblyézik havi 200 euróért. Ezért az összegért cserébe ki vannak zárva a tanulás vagy a normál munkavállalás lehetőségeiből. Egész életüket leélhetik ugyanabban a néhány utcában, ugyanabban a megvetett helyzetben, szellemi féken tartásban. A közmunka alattvalókat nevel. A teljesítmény nem számít, a jövő a meghunyászkodóké. Az Európai Unió keleti peremén új kasztrendszer épül.
A versenyképes tudás, a szabad munkaerőpiac és a tisztességes munkabér Közép-Európában ma kiváltság, amelyre születni kell. Aki iskolázatlan, netán cigány szülők gyermekeként látja meg a világot, alighanem egy életen át külön lakónegyedekben fog élni, és elkülönített intézményekbe irányítják őt. Amerikai és afrikai utazók ezen megdöbbennek, és rasszista elkülönítést vélnek látni. Indiai vendégeinknek a száz évvel ezelőtti kasztrendszer jut az eszükbe.
A magyar, szlovák, cseh, román, bulgár lakosság 5-10 %-a bőrszíne alapján megkülönböztethető roma. A pozsonyi, budapesti, bukaresti egyetemeken azonban nemigen találkozunk sötétebb bőrű roma diákokkal. A színesbőrű hallgatók Prágától Szófiáig úgyszólván mind külföldi ösztöndíjasok.
A gyerekek etnikai alapú szétválogatása Kelet-Európában már 6 éves korban megtörténik. Magyarországon például a „felső kasztokba” tartozó gyermekek jórészt már ekkor felvételt nyernek egy katolikus vagy protestáns „fehér” egyházi, alapítványi iskolába, és szüleik különórákra járatják őket. Biztosak lehetnek benne, hogy 12 év múlva érettségit szereznek, és egyetemre mennek.
Aki szegregált cigány iskolába kerül, az nagyjából lemondhat arról, hogy valaha megtanulja a szorzótáblát, vagy megértsen egy újságcikket. Átjárás nincs. A szegregáltan oktatott diákok jórészt a kötelező iskoláztatás végéig az általános iskolában maradnak, középfokú intézménybe soha nem is kerülnek.
Ha egy roma gyermek mégis továbbtanulna 14 éves kortól, elé még magasabb falakat emelnek. A tehetséges, ámde hátrányos helyzetű diákokat oktatásirányítási és pénzügyi ösztönzők vezetik ki a középiskolák világából. Magyarországon havi 30.000 ft (100 euró) havi állami ösztöndíjat igérnek, ha a fiatal a zsákutcás szakképzést választja, ahol nincs idegen nyelv, és csak nyomokban van matematika, természettudomány vagy művészet. A nyomorgó családokban ez eldönti a továbbtanulás kérdését: senki nem megy gimnáziumba, mert ott ilyen ösztöndíj nincsen. Pusztán már ezzel az egy költségvetési tétellel teljesen cigánymentesítik a gimnáziumokat. A nép pedig szavazatokkal hálálja meg az etnikailag tiszta középiskolákat és a bőkezű ösztöndíjakat.
16 éves korban aztán a hátrányos helyzetű diákokat teljesen kiszivattyúzzák az iskolarendszerből a munkaügyi segélyek. A munkaügyi központ ugyanannyi pénzt ajánl a fiataloknak, mint amennyit a szüleik keresnek, s csak egy feltételt támaszt: „hagyd abba az iskoládat”. Havi 50-70.000 ft (200 euró) ígéretének nem tud ellenállni egyetlen rászoruló fiatal sem. Magyarország e csekély ráfordítással 2017-ig néhány év alatt a 17 éves korosztály 15 százalékát kivonta az iskolarendszerből! Nehéz kimondani a vádat: a Költségvetés egyre több pénzt költ arra, hogy a szegény sorsú fiatalok hagyják abba nappali rendszerű iskolai tanulmányaikat.
A tankötelezettség leszállításával a fiatalok kikerülnek az intézmények látóköréből, s egyre könnyebben kerülnek bűnbandák, emberkereskedők karmai közé.
Ha valaki föllázad a szellemi féken tartással szemben, és mégis a gimnáziumi tanulmányokat választja, mindössze havi 12.000 ft (40 euró) „iskoláztatási támogatás”-ra számíthat a magyar államtól. Ha pedig sötétebb a bőre, még rasszista előítéletekkel is szembe kell néznie. Egyre távolabb kerülünk a híres európai ideáloktól.
A Római Birodalomban a kereszténység elterjedésével mind gyakoribbá vált, hogy jó akaratú emberek fölszabadították a rabszolgákat. Ez volt a „manumissio inter amicos” – baráti integetés. A kereszténység akkoriban az evangéliumokban kijelölt úton járt.
Ma sem nyugodhatunk bele, hogy a vallás társadalmi szerepe az elkülönült fehér elit iskolák fenntartása lenne. Most ismét szükség lett barátokra, hogy kiszabadítsuk polgártársainkat a közmunka és a kizsákmányolás béklyóiból.
Kérünk Téged, vegyél részt a mozgalmunkban: Adjál egy diáknak havi 40 eurót! Négy barát így havonta össze tudja adni a hiányzó 160 eurót egy érettségiző diák számára. Ez összesen öt barát. Egy rabszolgával kevesebb. Egy kiművelt emberfővel több.
Legyünk barátok!
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/amiben-vilagutolsok-vagyunk-91164
https://qubit.hu/2017/11/26/ami-a-kozoktatas-eselykiegyenlito-szerepet-illeti-magyarorszag-abszolut-sereghajto
Számlavezető pénzintézet neve: MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt.
Számlatulajdonos:
Dr. Ámbédkar Ifjúsági Egyesület
3525 Miskolc, Tátra utca 2.
3720 Sajókaza, Sólyom Telep 7-9.
Pénzforgalmi jelzőszám: 16200106-11616685
Nemzetközi bankszámlaszám (IBAN): HU56 1620 0106 1161 6685 0000 0000
Kategorizálva: Címlap 
Legaktívabb kommentelők