Dr. Ámbédkar Iskola

Lázi István: Kitörés a gettóból

2008.03.25. Kategorizálva: Címlap, Diákok      Címkézve:

Lázi István: Kitörés a gettóbólA nevem Lázi István, de általában Benőnek hívnak. 1987-ben születtem Kazincbarcikán, Borsod megyében. A családom cigány. Ez nem a bőrszíntől függ, egymás között úgyis tudjuk, hogy ki a cigány. Hasonló gondolkodás, azonos kultúra. Sok cigánynak barna a bőre, de nem ez számít. Jöttek hozzánk buddhisták Indiából, és akik együtt láttak minket, azt hitték, hogy a rokonaim jöttek látogatóba. Ha egy indiai nem szólal meg angolul, akkor Magyarországon az emberek cigánynak nézik.

A falumban több helyen élnek cigányok, általában a magyaroktól külön. A Sólyomtelepen, ahol majdnem mindenki a rokonom, főleg romungrók laknak, akik már évszázadok óta Magyarországon vannak és magyarul beszélnek. Az „Alvégben” viszont oláh cigányok laknak. (Az ő nyelvük különben hasonlít a hindihez, a maráthihoz, a pálihoz meg a szanszkrithoz.)

Sajókazára egyre több cigány költözik, lassan mi vagyunk a többség. Ebből van is vita, mert senki nem akar cigány szomszédot. Sok magyar polgármester állandóan azt számolgatja, hogy hányan vannak a cigányok, mikor kerülnek többségbe, mert ettől az egytől tartanak.

Öten vagyunk testvérek. Édesapám 1999-ben meghalt, édesanyám egyedül nevelt bennünket. Állandó munkát nem kapott, ha csak tudott, idénymunkát vállalt, hogy legyen egy kis pénzünk. Ezen kívül az árvajáradékra és a családi pótlékra számíthattunk, az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés. Úgyhogy takarít, házimunkát végez jobbmódúaknál, kölcsönöket vesz fel uzsorás cigányoktól.

Fotó: Manfred GritTavasztól őszig általában Szombathelyre viszik dolgozni. Éjjel-nappal gürizik, ott aludni se mindig lehet. Nappal betakarítás, éjjel csomagolás a másnapi eladásra. Ez feketemunka, úgyhogy a főnök bármit megcsinálhat velük. Szállón meg sátrakban adnak nekik szállást, ahová befolyik az eső. A gyerekekre addig itthon rokonok vigyáznak. Az anyám olyan erős, mint egy férfi. Szokott menni faért az erdőre.

A cigányok és a magyarok között nem egyforma a viszony. Vannak előítéletek, hogy a cigányok lopnak, csalnak, hazudnak, és akik nem találkoznak cigányokkal, ezt el is hiszik. De van, ahol meg jól megvannak a cigányok a magyarokkal. Ez ott van, ahol együtt nevelkednek kicsi koruktól fogva, akkor összecsiszolódnak. De ahol el vannak különítve, mert külön laknak, vagy külön osztályba rakják őket, ott több a konfliktus. Szerintem nem csak a cigányok dolga, hogy ez ellen tegyenek, ahogyan sokan mondják. Együtt kell működni mindenkinek.

Telepítsd a Flash Playert a lejátszáshoz! Szubhúti Sajókazán táncol Rontó Zoli ballagásán »

Magyarországon tíz éve lett problémás ez a helyzet. Sajókazán sokáig azt hittem, hogy nincs is elkülönítés, de aztán rájöttem, hogy én az utolsó vegyes osztályba jártam. Utánunk már külön magyar osztály volt meg cigány osztály. Azóta panaszkodnak állandóan a tanárok, hogy nem lehet dolgozni a cigányokkal. Tőlem szokták kérdezgetni, hogy miért nem bírnak a többiek úgy viselkedni, mint én. Vissza szoktam kérdezni: miért vannak külön osztályba rakva? Azt mondják, hogy a cigányok érdekében csinálják így, mert könnyebb nekik külön tanulni. Mondtam nekik, hogy amíg egybe voltunk, addig nem volt annyi panasz ránk, hogy mindig verekszünk a nem cigányokkal. Most nem is ismerik egymást, nincsenek megszokva egymással, nincsenek barátaik a másik osztályból. Az én gyerekkoromban együtt voltunk, és barátkoztunk a magyarokkal. Azóta a nem cigányok könnyen általánosítanak, mert nem is ismernek minket.

A növéremmel (Fotó: Alokavira)Az is igaz, hogy hiába voltak vegyes osztályok akkor, de a legtöbb cigány gyerek nem is Sajókazára járt. Sok cigány gyereket fogyatékosnak nyilvánítottak, és kisegítőbe küldték őket Barcikára. De aztán csatlakoztunk az EU-hoz, és a kormány pénzt kapott az EU-tól, hogy a falusi iskolákban tanítsák a kisegítősöket. A falusi önkormányzatok örültek ennek, mert az iskolákban egyre kevesebb a gyerek, de cigánygyerek viszont egyre több van. Úgyhogy kellenek a cigány gyerekek, hogy működjenek az iskolák. Viszont nem akarják őket betenni a többi gyerekkel egy osztályba, mert akkor meg azok mennének el onnan. Ezért „C” osztályokat indítanak, eltérő követelményekkel.

Rontó Zoli barátom családja (Fotó: Alokavira)Engem annak idején nem tudtak kisegítősnek nyilvánítani, mert a fülem miatt folyton kimaradtam az óvodából, és nem is találkoztak velem. Biztos vagyok benne, hogy bajban voltak, hogy a normál osztályba kerültem. Két hét múlva küldtek is az áthelyező bizottsághoz. A pszichológusok rajzoltattak velem egy babát, aztán megkérdezték, hogy mit ettem otthon. Mondtam, hogy babos tésztát. Csakhogy a pszichológusok még sose hallottak a babos tésztáról, az egy szegény cigány kaja, úgyhogy el kellett magyaráznom nekik, mi az. A magyarázatommal meggyőztem őket, hogy intelligens vagyok. Szóval a babos tésztának köszönhetem, hogy normális iskolába járhattam!

Úszói elvonulásonNem voltam valami jó tanuló. Hatodikig nem tanultam otthon semmit. Abból éltem, amit az iskolában hallottam. A tanárom kérdezte is, hogy ha olyan okos vagyok, hogy hallás után tudok mindent, akkor miért nem próbálok könyvből is tanulni. De ez engem nem érdekelt. Nálunk senkinek sem volt magasabb iskolája. Nekem szerencsém volt, mert az osztályfőnököm odafigyelt rám. A tanárnő egyszer meg is kérdezte tőlem, hogy mit akarok csinálni az életben, hogy én is guberálni akarok-e? Uzsorásokhoz akarok-e járkálni? Koldulni akarok? Ki akarok törni ebből a helyzetből? Elgondolkoztam azon, amit mondott, és az utolsó kérdésre azt válaszoltam neki, hogy igen. De biztos voltam benne, hogy ez úgyis lehetetlen.

A vegetáriánus és alkoholmentes életmód még nagyon messze van a mi cigánytelepünkönAz osztályfőnököm magyar volt. Szerette volna, hogy legyen belőlünk is valami, és ezért meghívott egy cigány tanárt Szabolcsból, Lázár Pétert az iskolába, hogy jöjjön el hozzánk, és beszéljen nekünk. A mi tanáraink magunkra hagytak minket vele, hogy közvetlenül tudjunk beszélgetni. Nekem nagy dolog volt, hogy egy cigány tanárral találkoztam. Elmesélte nekünk az életét, és bebizonyította, hogy ha tanulunk, akkor belőlünk is lehet valami. Én mégis úgy éreztem, hogy ez csak kamu. Sajókazán több mint ezer cigány él, és senkinek nincs diplomája. De mégiscsak megmozgatta a fantáziámat, amit ez a cigány tanár mondott, hogy talán ez mégsem hülyeség.

Eldöntöttem, hogy komolyan veszem a tanulást. Megkértem az osztályfőnökömet, engedje meg, hogy órák után bent maradhassak a suliban tanulni. Azt mondta, hogy délután csak az alsósok maradhatnak, de aztán mégis megengedte, hogy háromig bent maradjak tanszobán, és én elkezdtem tanulni. Látta, hogy javulnak a jegyeim, ha nem is lettem ötös, de négyes lettem. Azért egyetemre még nem gondoltam. Úgy döntöttem, hogy szakmunkásba megyek bolti eladónak. És akkor jött három ember a sulinkba, akik nagyot fordítottak az életemen. Újlaky András, a Phare igazgatója, és Derdák Tibor és Orsós János, akik a cigány gyerekek továbbtanulásáért dolgoztak. János szintén cigány, és ő is, meg Tibor is buddhisták. Mondták nekünk, hogy Ózdon elindul egy tehetséggondozó kollégium cigány fiataloknak. Arra bíztattak minket, hogy vegyük fontolóra az oda jelentkezést, és én eldöntöttem, hogy jelentkezem.

Dhammamitrává lettemFöl is vettek Ózdra. Ezzel anyagi támogatáshoz is jutottam. Ez vonzott igazán, nem is a kollégium. Már eladónak is azért akartam menni, mert láttam, hogy a kereskedő cigányok mennyi pénzt csinálnak hitelekből. Most meg azt láttam, hogy az érettségivel is tudok pénzt csinálni. Huszonöt cigány gyereket vettek föl a kollégiumba. Sajókazáról még egy diák volt, de a többiekkel is összebarátkoztam, összetartottunk, együtt bosszantottuk a tanárokat. Jó kis társaság jött össze. Reggelenként mindenki ment a saját iskolájába a városban. A kollégium kifizette az utiköltségünket, és mindenféle költségünket.

Jól indult a kollégium, de sajnos nem maradt ugyanilyen. A tanárok állandóan cserélődtek, és az újak mindig rosszabbak voltak, mint az előzők. Ezért sok diák is ott hagyta a kollégiumot, a legjobbak a leghamarabb. Valami nem jól működött, mert a legalkalmatlanabbak maradtak. Kivételezés volt, kedvencek voltak. Én is ilyen kedvenc voltam a tanároknak, jobban bíztak bennem, mint másokban. Én bármikor számítógépezhettem, amikor csak akartam. A diákok is bennem bíztak, mert mindegyikkel jóban voltam. Volt tekintélyem, el tudtam érni nekik sok mindent. Az egyik barátom egyeseket kapott a rendvédelmi szakon, mert nem volt pénze karate-ruhára, de mikor én bementem vele az igazgatóhoz, akkor kapott egy karateruhát kölcsönbe. A tanárok nem szóltak bele mindenféle szervezésbe. Én nekiálltam szervezni. Összehoztunk néhány alkalmi kis műsort, amivel felléptünk versenyeken, öregek otthonában, óvodákban, véradó ünnepségeken, kórházakban.

A ház, ahol Birminghamben éltemMikor a kollégiumba kerültem, előtte való nyáron cigány gyerekekkel együtt két hetes buddhista táborban voltam az úszói elvonuló tanyán. Jó tábor volt, nagyon érdekes volt nekem. Egy amerikai buddhista néni megkért, hogy az egyik nap én mondjam az imádságot ebéd előtt, és azt mondta, hogy jól mondtam. Itt találkoztam először a buddhizmussal. János és Tibor, a két buddhista, akik bíztattak, hogy menjek a kollégiumba, később is jöttek a kollégiumba. De az igazgató úr olyan időpontokat tudott megadni, ami nem tette lehetővé hogy rendszeresen látogassanak minket, de én folyamatos kapcsolatban maradtam velük telefonon meg e-mailben. Elindították a Kis Tigris Gimnáziumot Baranyában a Tan Kapuja Buddhista Egyházzal, és én néha elmentem hozzájuk. Megmutatták nekem az ottani cigány falvakat, ami fontos volt nekem, mert láttam, hogy hogy élnek máshol a cigányok. Segítettem nekik, ahogy tudtam, például amikor kirándulásokat szerveztek, akkor én kísértem a kisebb gyerekeket. Az irodai munkába is besegítettem, a számlákat rendeztem a Felcsuti Alapítványban, amit a Tiborék csináltak.

Will és MattJános és Tibor 2005 decemberében kimentek Indiába, és elmesélték, hogy ott mit láttak, és mennyire tetszett nekik. Megadták nekem a Szubhúti e-mail címét, aki Angliában és Indiában is a buddhisták egyik vezetője. Kértem az egyik kollégiumi nevelőmet, hogy segítsen válaszolni az e-mailekre, de azt mondta, nem segít, mert ez csak a Tiborék trükkje: én majd írom az e-maileket, de kicserélik a nevemet, és másvalaki fog kimenni Angliába helyettem. Végül is a Tibor segítségével írtam meg az e-maileket. Amikor Szubhúti válaszolt, kicsit megijedtem, nem gondoltam, hogy egy vadidegen válaszolni fog. Nem is tudtam, mit írjak neki, mit mondjak egy buddhistának. Jó volt, hogy Szubhúti el is jött Magyarországra, mert meg tudtam ismerni külföldieket. Így már nemcsak a Kistigriseseket ismertem, vagy a Jánost és a Tibort, hanem több embert a világon.

A buddhizmus is egyre jobban érdekelt, de nem mint vallás, hanem mint gondolkozásmód. Főleg a mesék tetszenek, amiket Tibor lefordított magyarra. A meditációt nem szerettem, amíg meg nem tanították, hogy hogy kell rendesen csinálni. Amikor János és Tibor hazajöttek Indiából, mondták, hogy dhammamitrák lettek, és hogy az indiai buddhistáknál az azt jelenti, hogy a Tan barátja. Ez engem érdekelt, és Tibor kérdezte, hogy miért nem írok Szubhútinak, hogy én is dhammamitra akarok lenni. Gyorsan írtam neki, amelyre hamar válaszolt. Amikor 2006 tavaszán Magyarországra látogattak, megtörtént  az avatásom. Nagyon örültem neki. A barátaim viccelődtek velem, hogy most most már buddhista vagyok, nem ehetek húst, és egy szúnyogot sem csaphatok agyon. Megkérdeztem Szubhútit, hogy egy igazi buddhista minden nap meditál-e, de azt mondta, hogy nem kötelező. Megkérdeztem a húsevésről is, és azt mondta, hogy Magyarországon azt nehéz lenne elkerülni.

Karsai Gábor a Buddhista Főiskola rektoraAzt is Jánossal és Tiborral való barátságnak köszönhetem, hogy egyetemre mehettem Szekszárdon, ez arrafele van, ahol a Kis Tigris Gimnázium is van. De aztán el kellett menniük a Kis Tigrisből. Elhatároztuk, hogy alapítunk egy másik iskolát az én falum közelében, Borsodban a saját buddhista szervezetünknek, a Dzsaj Bhímnek a keretében. Dr. Ámbédkar Gimnáziumnak neveztük el az iskolát. Sokat kellett dolgozni vele, de végül is tavaly augusztusban sikerült. János és Tibor jóban van a sajókazai tanárokkal meg a mi polgármesterünkkel. A sajókazai tanárokat és az önkormányzatot már régebben érdekelte az ilyen iskola, mert még tavasszal jártak a Kis Tigrisben, és megtetszett nekik, amit ott láttak. Ezért könnyű volt meggyőzni őket, hogy Sajókazán is jó lenne ilyen lehetőséget nyújtani a cigány fiataloknak.

A Buddhista FőiskolánDr. Ámbédkarról neveztük el a sulit. Nekem sokat mond Dr. Ámbédkar története. A nagy semmiből jött, és miniszter lett, megírta az alkotmányt. Büszke vagyok rá, mert megmutatta, hogy kitartással le lehet győzni a nehézségeket. Segít nekem abban, hogy elhiggyem, hogy belőlem is lehet még valaki. Szerintem India is azért sikeres, mert Ámbédkar önbizalmat adott az embereknek. Ha nem térítette volna át az embereket, akkor az a sok ember sose lett volna egyenlő, és sose tanult volna. Azt szeretem benne, hogy ez hasonlít ahhoz, ami velünk történik, például én most egyetemista vagyok, az unokatestvéreim is egyetemre akarnak menni, pedig régebben senki nem ment még csak gimnáziumba se. Felnézek Ambedkarra, elismerem teljes mértékben, de a Buddha mindenképpen magasabb szinten van. Az élettörténetét is szeretem, hogy otthagyta a gazdagságot, és lealázta magát.

Dhammacsári Szubhúti, Derdák Tibor, Lázi István BenőMit akarok az életemben? 100 gyereket akarok, a nagyanyámék 22-en vannak testvérek. De csak hülyéskedek, mit tudnék kezdeni 100 gyerekkel? Fel kell őket nevelni!. Boldog családot akarok, csak két vagy három gyereket, hogy mindent meg tudjak adni nekik. És szociális munkát akarok végezni, mint János és Tibor. Azt a munkát szeretném csinálni, de van egy gondom azzal ahogy élnek. Nincsen saját családjuk, nincsen magánéletük. Állandóan jönnek- mennek egyik faluból a másikba, nincs nyugalmuk. Én nem akarom elveszíteni a családomat. De azért én is minden erőmmel szeretnék másoknak segíteni, hogy jobb életük legyen.

100 gyereket akarok (Fotó: Alokavira)Az elején bemutatkoztam, de van nekem egy másik nevem is. Két évvel ezelőtt, 2006-ban nyáron egy elvonuláson Bükkmogyorósdon heten kértünk buddhista nevet. Szubhúti beleegyezett, kért egy nap gondolkodási időt. Aztán meditáció után megmondta, milyen neveket gondolt ki nekünk. Az én nevem Ashok (rendíthetetlen). Szeretem ezt az új nevemet, használom az interneten, és sok külföldi ez miatt talál meg engem.

Büszke vagyok az indiai nevemre, büszke vagyok az indiai barátaimra. Csak ötven éve tértek át, és hatalmas dolgokat értek el. Tudom, hogy a kasztrendszer még létezik, pedig már nem törvényes, úgyhogy még sok tennivaló van. Kívánok nekik bátorságot és erőt, hogy kitartsanak. Azt szeretném, ha minél több alsó kasztbéli bebizonyítaná, hogy éppen olyan emberek, mint a felső kasztbéliek. Legyen hozzá kitartásuk, erejük és egészségük!

Benő

8 komment:

1 | Derdák Tibor

2009. január 8. 17:41

Kedves Benő,
gratulálok a kikötött villanyórák ügyében elért győzelmekhez.
Szépen tájékoztattad a tévénézők millióit a kábeldzsungelről.
Hogy is mondta Dr. Ámbédkar?
„Taníttass, lelkesíts, szervezkedj!”

2 | Mészáros Márta

2009. március 19. 08:01

Drága Benő,
varázslatos emberke voltál csemete korodban és most csodálatos, erős ifjú fává növekedtél.
Sírtam a boldogságtól amikor a soraidat olvastam és közben feltörtek bennem a régi emlékek, és nevettem örömömben.

3 | Lázi István /Benő/

2009. március 22. 11:59

Kedves Mindenki!

Nagyon szépen köszönöm a gondolataitokat! De azért azt se felejtsük el, hogy ha nem lettek volna mellettem olyanok mint ti, akkor nem biztos hogy céljaim sikerültek volna. Ti adtátok és adjátok nekem azt az erőt, kitartást ami ösztönöz hogy ne adjam fel soha.

4 | Halasi Ildikó

2009. augusztus 24. 19:06

Kedves Benő!

Nagyon meghatódtam az írásodon.Áradt belőle az őszinteség és az átélt dolgok miatti hitelesség.Személyesen nem ismerlek,de kívánok sok erőt és kitartást az egyetemi tanulmányaidhoz, hogy ezzel is jó példát mutathass.
A külvilággal nem kell foglalkozni.és a boldogságot nem kívűlről keresni,hanem önmagunkban megtalálni és szétosztani,így ez az erő is sokszorozódik.Valószínűleg neked karmikus küldetésed van,ezért ne add fel és soha ne nézz hátra ,csak előre. Üdvözlettel: Halasi Ildikó

5 | Fürjesné Zsóka

2009. augusztus 25. 20:35

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:”"; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –>
Kedves Benő!

Hála Istennek én személyesen ismerhetlek és biztos vagyok benne, hogy az előttem szóló Ildikónak igaza van, amikor a karmikus küldetésedről beszél.
Erőt, egészséget és kitartást kívánok! Váljanak valóra az álmaid, de bármilyen magasra jutsz is őrizd meg ezt az őszinte, tiszta lényedet és az életörömöt, ami mindig árad Belőled!
Találtam egy rövid, de nagyon bölcs történetet, ami szerintem mindkettőnk küldetéséhez kapcsolódik. Fogadd szeretettel:


Éjszaka vége

Egy guru azt kérdezte tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.
Az egyik azt mondta:
-Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló.
-Nem. Mondta a guru.
-Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.
-Ez sem jó – mondta a guru.
-Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.
-Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hogy hol áll a nap, számodra továbbra is éjszaka van.
——————————————-
Lépkedj hát előre „rendíthetetlenül”, és vezesd a fény felé azokat, akik még sötétben tapogatóznak!
Szeretettel: Zsóka

6 | Pappsaca

2010. február 8. 13:07

Szia Benő, én sem ismerlek személyesen, de kicsit már hallottam rólad. Az írásod megható, tudom, már lassan 1 éves :) A lényeg az, hogy szerintem ezt a szöveget minden nehéz sorsú gyereknek, cigány vagy nem cigány, el kéne olvasnia!
Sára

7 | Kohut István

2011. április 19. 03:02

Szia Benő.

Arra gondolok éppen, hogy gyakran kéne ellátogatnod osztályfőnöki órákra - s aztán majd egyre többen mehetnétek egyre több órára.
Hosszú ez az út? Az bizony, de belülről jövő hajtóerő nélkül a külső segítség is jobbára „Lyukas vödörbe víz”. Valahogy be kéne foltozni a vödör alját.
Üdv.

8 | Butkai Enikö

2012. március 1. 23:48

Kedves és rendíthetetlen Ashok,
én is ismeretlenül írok, mert nagyon szívet melengetöek a soraid. Sok-sok eröt és jó találkozást kivánok neked, hogy sikerüljenek terveid.
A legjobb kívánságokkal.
Butkai Enikö

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

OM-szám

201035 (Ha szeretnéd a Gimnáziumunkat az Oktatási Minisztérium különböző oldalain megkeresni, akkor szükséged lesz erre az azonosító számra.)

Iskolánk 1. rész

Iskolánk (1. rész)
Iskolánk Dr. Ámbédkar indiai történelmi személyről kapta a nevét. Ámbédkar kaszton kívüli pária családban, legkisebb fiúként látta meg a világot. Egy gazdag mahárádzsa ösztöndíja segítségével New Yorkban és Londonban szerzett tudományos fokozatokat, majd visszatért hazájába. Ügyvéd, polgárjogi harcos, majd miniszter lett belőle. A kasztrendszer elnyomásában élő érinthetetlen tömegek helyzetében döntő fordulatot ért el. Úgy látjuk, hogy a romák számára ez igazán időszerű üzenet az őshazából.

Iskolánk 2. rész

Iskolánk (2. rész)
Iskolánk olyan észak-magyarországi közösségeket szolgál ki, ahol az érettségizettek aránya jelenleg 1% alatt van. A sajókazai, laki, alsóvadászi, homrogdi cigánytelepeken több ezer ember él, akiket a középfokú közoktatás nem ér el. Hiszünk abban, hogy megfelelő pedagógiai munkával más hazai lakosságcsoportokhoz hasonlóan itt is érettségit és versenyképes szakmát lehet adni a diákok kezébe. Fiatalokat és felnőtteket (nappalin és estin) együttesen tanítunk mert ha egy családból többen is tanulnak, nagyobb az esély a sikerre.

Iskolánk 3. rész

Iskolánk (3. rész)
Iskolánk személyiség-központú reformpedagógiai eljárásokat, informatikát, angol nyelvet és modern tudományt kínál. Ehhez igénybe vesszük a magyar társadalmi környezet parlagon heverő erőforrásait. Szunnyadó energiákat aktivizálunk azért, hogy hazánk legszegényebb közösségeiben is magas színvonalú középiskolai kínálat jelenjen meg.

Iskolánk 4. rész

Iskolánk (4. rész)
Iskolánk feladata a szűkös létből kivezető utakra rámutatni, és a külvilág felől érkező ingereket „élvezhetővé” tenni. Már az iskola megalapítása előtt éveken keresztül tudatosan személyes kapcsolatokat építettünk a mi diákjaink és más iskolák diákjai között. Feladatunk a diákok és családjaik részére a kedvezőbb helyzetű társadalmi rétegek életmód-mintáinak közvetítése. Különösen égető ennek szüksége az egészségmagatartás területén, hiszen nem azért tanulunk éveket, hogy utána korán meghaljunk, mint a falusi szegény emberek.

Iskolánk 5. rész

Iskolánk (5. rész)
Iskolánk szegregált környezetben jön létre, mégis a társadalmi integráció útját járja. Magas szintű oktatási szolgáltatást hozunk létre abban a közegben, amely teljesen ellátatlan. A hiányt keresletként értelmezzük, és kielégítjük. Az így létrejött szolgáltatás természetesen a nem cigány környezetre is vonzerőt gyakorol, s értékes kapcsolatok épülnek a szegregált közösségek körül. Hiszünk abban, hogy azokból a falvakból, amelyek ma fekete lyukak az ország térképén, fényes csillag válhat.

Iskolánk 6. rész

Iskolánk (6. rész)
Iskolánk a cigánysághoz köthető életmódmintákat értékesként mutatja fel. Az életformát váltó alsóvadásziak, sajókazaiak, lakiak, homrogdiak még legalább egy-két emberöltőn keresztül sok unokatestvérrel, hatalmas rokonsággal fognak rendelkezni. Ez természetesen érték, de a megítélése sajnos korántsem egyértelmű a megye közvéleményében. Az iskola nemzetiségi pedagógiai feladatai közé tartozik hogy a diákjainknak legyenek megalapozott érveik saját életmódjuk vállalásához.

Iskolánk 7. rész

Iskolánk (7. rész)
Iskolánk kínálatának lényege az érettségi. Szakképzést azoknak nyújtunk, akik érettségivel együtt akarnak szakmát szerezni. Még az általános iskolából lemorzsolódott jelentkezőkkel is tisztázzuk: a cél nem pusztán a nyolc osztály - a tanulás nálunk a társadalmi helyzet megváltoztatását célozza.

Az összes rész egyben

Iskolánk

  • Példa egy toleráns szellemű iskolára: [...] Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat
  • Dakota Viktoria: Hiába keresem az adószámot, nincs benne a NAV érvényes civil adatbázisában. Elírták? Dzsaj Bhím Közösségnek, az adószámunk: 18292909
  • Orsós Zoltán: Ott voltam, és nagyon jól sikerült! Sok sikert a továbbiakban
  • Orsós Zoltán: Gratulálok!
  • Puzsár József: Kedves Tibor! Egyik ismerősömtől, Komlós Krisztinától hallottam az Önök iskolájáról. Szeretnék Pécsett gyökeret ereszteni Győr ut

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Igazgató: Derdák Tibor

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-788-700

    A fenntartó bankszámlaszáma:
    Raiffeisen Bank,
    12001008-00156776-00100009,
    Dzsaj Bhím Közösség.

Mottó

Tisztánlátás, helyes döntés, megfelelő megszólalás, jó magaviselet, tisztes megélhetés, erős edzés, fegyelmezett figyelem, mélységes mély elmélyedés. (Buddha)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Zita nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

  • Orsós Zoltán (9)
  • Fürjesné Zsóka (7)
  • Lázi István János Benő (6)
  • Boda Péter Cino Rrom (6)
  • suzi (4)
  • Beri Amália (4)
  • Derdák Tibor (3)
  • Peti CINO PIKO ROM (3)
  • Zsóka (3)
  • kótai richárd (3)

Látogatóink

Részletek

  • Online: 1
  • Mai látogatók: 24
  • Mai oldal-megtekintések: 40
  • Összes látogató: 97846
  • Összes oldal-megtekintés: 1063642
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok