Dr. Ámbédkar Iskola

Ez az iskola egy demonstráció

2008.05.22. Kategorizálva: Címlap, Történet      Címkézve: ,

Sajókazai diákokInterjú Derdák Tiborral, a Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatójával

Első tanévét fejezte be a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium, amely egyfajta második esély iskolaként biztosítja Magyarország talán legszegényebb falvaiban, leszakadt közösségeiben élő cigány fiatalok számára az érettségi megszerzésének lehetőségét. Az iskola terveiről és eredményeiről az igazgatót, Derdák Tibort kérdeztük.

A Dr. Ámbédkar Gimnázium és Szakképző Iskola Sajókaza és a közeli falvak etnikai gettóiban élő cigány közösségek oktatására alakult. Hogyan jött az iskola megalapításának ötlete?

Nem kósza ötlet ez, hanem egy hosszú folyamat legújabb állomása. A rendszerváltást követően a Gandhi Gimnázium volt az első lépés abba az irányba, hogy a középfokú oktatásban megjelenhessenek cigány fiatalok. Ez a kezdeményezés a nemzetiségi gimnáziumok rendszerét másolta, amely akkoriban természetes gondolat volt, hiszen a többi nemzetiség rendelkezett saját kulturális struktúrával, csak a cigányság nem. Ki lehetett használni a nemzetiségi jogok adta lehetőségeket, így megszületett a Gandhi. Nagyon sikeres kezdeményezés lett, ma talán Pécs egyik legjobb középiskolája. Ámde hasonló gimnáziumok sora mégsem jött létre az országban. A Gandhi Gimnáziumba nagyrészt olyan fiatalok nyertek felvételt, akik valamilyen szinten már integrált körülmények között élnek. Az etnikai gettókban, azaz a teljesen cigány falvakban, vagy a városok elszigetelt részein felnőtt fiatalok nem igazán kerültek be. A kérdés tehát megmaradt, hogy azok a gyerekek hova mehetnek, akik teljesen szegregáltan élnek. Erre a kérdésre adott következő válaszunk volt az Amrita egyesület ötlete. A későbbi tanodák egyik kiindulópontjává vált kezdeményezést akkoriban önsegítő csoportnak hívtuk. Az ötlet azon a belátáson alapszik, hogy egymáson kell segíteni, a külső segítség csak bizonyos mértékig értelmes. Ez a gondolati keret, amely először az Anonim Alkoholisták révén az Egyesült Államokban terjedt el, tulajdonképpen bármilyen társadalmi probléma kezelésére jó lehet. A kezdeményezés a Gandhi Gimnáziumnál kisebb volumenűnek, ám országosan széles körben használhatónak bizonyult, igazi mozgalom lett belőle. Ugyenezen az úton indult el, például, tőlünk teljesen függetlenül a Józsefvárosi Tanoda. Csakhogy ezek, ahogy ma hívjuk őket: „tanodák” – nem iskolák, nem közoktatási intézmények, nem adnak bizonyítványt. Tehát tovább gondolkodtunk arról, hogy mit tehetnénk az oktatási rendszeren belül. A következő ötletünk a tehetséggondozó kollégiumok rendszere volt. Először Mánfán a Collegium Martineumot hoztuk létre, aztán Ózdon is megalakult egy hasonló kollégium. Ezek a kollégiumok a tehetséges, jól tanuló, de szerény körülményeik miatt megfelelő középiskolába nehezen kerülő gyerekeket segítik abban, hogy mégis eljussanak színvonalas intézményekbe. Ugyanakkor felvetődött a kérdés, miért csak a tehetségesekért kár, miért nem mindenkiért, akit a környezete arra ítél, hogy elkallódjon. Ezután és emiatt alapítottuk a Kis Tigris majd a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot.

A Kis Tigris és a Dr. Ámbédkar Gimnázium hogyan válaszol erre a problémára?

Az ötlet lényege, hogy odamegyünk olyan peremen lévő közösségekhez, amelyekhez még a nemzetiségi programok sem érnek el. Alsószentmártonban például a Kis Tigris indulásakor a lakosságnak mindössze 1 százaléka, 12 ember rendelkezett érettségivel, miközben a Gandhi Gimnázium 40 kilométerre már egy évtizede létezett. Nincs tehát más választás: helyben kell felkínálni az érettségi lehetőségét az olyan településeken, ahol tömegesen élnek fiatalok, akik nem jelennek meg a középiskolai oktatásban. Így 2004-ben elindult Baranyában a Kis Tigris Gimnázium, majd később Borsodban a Dr. Ámbédkar.

A Dr. Ámbédkar Gimnázium elsősorban érettségit nyújt, nem szakképzést. Miért az érettségiben látja a perspektívát?

Erre a válasz egyszerű. A saját gyerekemet is gimnáziumba küldeném, és az ember a más gyerekéről is gondolkozzon ugyanúgy, mint a sajátjáról. Egy olyan országban, ahol a fiatalok 70 százaléka leérettségizik, az érettségi a későbbi munkavállalás előfeltétele. Egyáltalán nem biztos, hogy ha van érettségid, munkád is lesz, de ha nincs, valószínű, hogy dolgozni sem tudsz majd. Ha nem érettségit, hanem csak szakképzést biztosít az iskola, akkor a szegregáció eszközévé válik, mert olyasmit nyújt, amit az alsóbb néprétegeknek szokás. További érv, hogy hazánkban a szakmunkásképzők elveszítették a piacukat, ugyanis annak idején a szocialista nagyipar kiszolgálására jöttek létre. Ez a világ a gyárakkal és téeszekkel eltűnt, a szakiskolák azonban maradtak, mivel erős érdekérvényesítő képességgel bírnak, és munkahelyeket biztosítanak a tanároknak. Én viszont nem gondolom, hogy ez elég indok arra, hogy a gyerekeink odamenjenek.

Milyen visszajelzéseket kapnak a már érettségizett hallgatóktól? Hamar el tudnak helyezkedni, vagy esetleg továbbtanulnak?

A Kis Tigris Gimnáziumban most érettségizett az első évfolyam. Remélem, ők egyetemre mennek tovább, nem kerülnek ki rögtön a munkaerőpiacra. De számokat még nem tudok mondani. A programot azért vittük pont Sajókazára, mert ott van már két egyetemistánk, egy szociális munkás és egy joghallgató. Bár a Dr. Ámbédkar Gimnázium csak egy éve indult, régóta jelen vagyunk a településen. Ez mozgalmi jelenlét, hiszen Lázi István Benő és Rontó Zoltán nem pusztán egyetemisták, hanem a példájukkal másokat is lelkesítenek a továbbtanulásra. Ők szervezték be a gimnáziumba a rokonaikat.

Hány diák tanul az iskolában jelenleg és mekkora a lemorzsolódás aránya?

A gimnáziumba 100 diák jelentkezett szeptemberben, s év végén 50 bizonyítványt adtunk ki. A lemorzsolódott diákok általában nem véglegesen tűnnek el, hiszen ugyanabban a faluban lakunk, megtalálnak, ha akarnak. A lemorzsolódás hátterében más élethelyzet áll, mint egy átlagos gimnazistánál: munkavállalás, gyerekszülés.

A gimnázium nappali és esti képzést is nyújt. Mennyire különböznek ezek egymástól?

Sajókazán csak délután tudunk órákat tartani, mert délelőtt az általános iskolások tanulnak az épületben. Ezért az esti vagy nappali képzés csupán finanszírozási kategória, az órákat együtt tartjuk. A mélyszegénységben élő, 18 évesnél idősebb tanulóink többnyire abban érdekeltek, hogy munkanélküli státuszban legyenek, mert akkor hozzájuthatnak a szociális segélyhez. Ettől kezdve nem diákok, hanem munkanélküliek, nem lehet tehát nappalis jogviszonyuk, csupán esti képzésben vehetnek részt. A diákjaink harmada viszont árva, akik, ha nappalis jogviszonnyal rendelkeznek, árvajáradékra jogosultak. Ők meg ezért nappalisok. Jó lenne, ha a segélyezési rendszer változása nem ezt a trükközést erősítené, hanem érdekeltté tenné a fiatalokat a középiskola elvégzésében. Ha jobban megérné iskolapadba ülni, mint munkanélküliként szociális segélyen lenni, az perspektívát nyitna. Csak hát a most divatos szociálpolitikai törekvések, mint a monoki kezdeményezés, el sem tudják képzelni, hogy ezek a fiatalok érettségizhetnének.

Milyen a hagyományostól eltérő pedagógiai módszereket alkalmaznak az iskolában?

Ezek a diákok éppen olyan fiatalok, mint a többiek, nem kell nekik speciális módszer. Mi tagadjuk, és elutasítjuk a roma pedagógia megközelítést. Az azonban igaz, hogy nem lehet elvárni az iskolába járásnak, házi feladat megírásának azt a fajta rendjét ebben az élethelyzetben, mint egy átlagos diáktól. Ha van egy kis alkalmi munka, akkor a lehetőséget megragadják. Házi feladatot sem igen tudunk adni olyan diáknak, akit nem vár otthon asztal. Ez módszertani kérdéseket is felvet. Olyan diákokkal találkozunk, akiknek az írással, olvasással, számolással nehézségeik adódnak. Pedagógiai módszertani döntés az is, hogy minden olyan sajtóközleményt, amely az életükkel kapcsolatos, elolvasunk az órán. Egyszerűbb tanulni olyan anyagokból, amelyek érintik a diákokat. Ezzel szemben az elsős gimnáziumi programban a kilencedikes magyar tankönyv nagy szerepet nem kap, mert nem tudnák megfelelően értelmezni. A Waldorfból eredő módszertani ötlet, hogy különböző tantárgyakat érdemes együtt tartani, nem abban a sorrendben, ahogy a tankönyv ezt felajánlja, hanem abban, ahogy egy témakör adja magát. Élünk a magyar oktatási rendszer nyújtotta módszertani szabadsággal. Azonban az, hogy például a földrajzot és irodalmat hogyan kötjük össze, nem attól függ, hogy romákat tanítunk-e, ezek egyszerűen a korszerű pedagógia módszertani döntései.

Hogyan zajlik a gyerekek toborzása, kiválasztása? Mennyire elfogadott az iskola a közösségben?

Az iskola híre unokatestvéreken keresztül terjed. Továbbadják, hogy ez egy olyan iskola, ahol jó a légkör. A középoktatásba való beiratkozás hivatalos rendszerére is rákapcsolódtunk, de ez a gyerekeket nem éri még el. Az osztályfőnökök ugyanis nem tanácsolják nekik, hogy gimnáziumba menjenek. Toborozni azonban csupán az intézmény indulásakor kellett, most már nem. Az ilyen kezdeményezések indulásakor először az jelentkezik, aki semmilyen iskolába nem jár, tehát a legalacsonyabb társadalmi státuszú családok gyerekei. Később a jó hír elterjed, jönnek jobb anyagi körülmények között élők is, és a cél az, hogy nem cigány gyerekek is hozzánk kezdjenek járni, integrált oktatás alakuljon ki. A sajókazai iskola azonban itt még nem tart.

Milyen anyagi forrásokból tartja fenn magát a Dr. Ambédkár Gimnázium?

Elsősorban az állami fejkvótákból üzemeltetjük az iskolát, ami a fenntartásra éppen elég. Nemzetiségi gimnáziumként szintén kapunk egy kisebb összeget diákjaink után, valamint egyházi iskolaként egy nagyobb összeget. Egy diákunkra évente az állam alapból 247.000 forintot ad, amiből egy olyan tanuló ellátását is nagyon szűken lehet kihozni, akinek van otthon megfelelő anyagi háttere, meg tudja venni például a tankönyveket, vagy kap enni. A mi diákjaink számára azonban az ilyesmit is nekünk kell biztosítani, ezért még egyszer ekkora összegre van szükségünk. Ezt a pénzt egyházi iskolaként kapjuk, ugyanis az egyházi fenntartóval rendelkező iskolákat az állam egy plusz 217.000 forintos fejkvótában részesíti.

A Dr. Ámbédkar Gimnázium egyházi fenntartója a buddhista Dzsaj Bhím Közösség. Miért éppen a buddhizmust választották?

Az évek során keresgéltük azokat a partnereket, akikkel együtt tudtunk volna dolgozni. Először a katolikusokra esett a választás, hiszen a cigányok nagy része ezt a vallást gyakorolja. A Collegium Martineum német katolikus adományokból épült. Odáig azonban nem sikerült eljutnunk, hogy a magyar katolikus egyház felkarolja a cigányság oktatásának ügyét. Emiatt kezdtük úgy gondolni, hogy a saját érdeklődésünknek megfelelő vallási háttérrel előrébb jutnánk. A buddhizmusnak Magyarországon nincsenek hagyományai, nem része annak a társadalmi szerkezetnek, amelynek a cigányok az áldozatai. A buddhizmus tehát hazánkban nem konzervatív eszme. A magyarországi buddhistákkal kapcsolatban sok jó tapasztalatra építhettünk. A segítségükkel hoztuk létre a „Kis Tigris” Gimnáziumot, azonban később bennük is csalódnunk kellett. Csírázó kezdeményezésünket, kiszolgáltatott közösségeinket nem védték meg az újabban országszerte fenekedő szélsőjobboldali törekvésektől. Közben azonban nagy lépést tettünk általuk, mert megtaláltuk az indiai buddhistákat. Ez felért egy hirtelen megvilágosodással: olyan szellemi háttérre leltünk, ami pont hozzánk passzol. Az indiai buddhisták nem hasonlítanak a turistaipar által bemutatott thaiföldi kolduló szerzetesek buddhizmusához, sem a hírekből ismerős szabadságharcos tibeti teokratikus szerzetességhez, sem a gazdag japán zen kolostorokhoz. Indiában 1956 óta, Dr. Ámbédkár polgárjogi mozgalma révén tértek buddhista hitre tömegek, akik nagyjából a mi cigány lakosságunknak megfelelő körülmények között, súlyos szegregációban élnek. Sok millió öntudatra ébredő elnyomott, sok százezer továbbtanuló fiatal, de sehol egy szerzetes. Dr. Ámbédkar a buddhizmust szerzetesek nélkül indította útjára. Antiklerikális vallást szervezett, mert rossz véleménye volt a szerzetesekről, semmittevők hadának tartotta őket. A társadalmi egyenlőség és az antiklerikális egyház kombinációja nekünk is megtetszett. A buddhizmusban járatos roma egyetemisták „rákattantak” erre a kapcsolatra. Orsós János Waldorf-pedagógus hallgatót meghívták: ismerje meg ezt a mozgalmat Indiában, és már buddhistaként jött haza. Lázi István Benő szociális munkás hallgató és Orsós Anna tanodavezető az indiai mozgalom angliai hátterébe pillanthattak bele, s ez nekik meggyőző volt. Kalányos László és Orsós Miklós informatikusokat talán a legkönnyebb megértenünk: informatikában az indiaiak valóban csúcsokat döntögetnek. Egyik indiai mérnök a másik után kerül kapcsolatba velük, és mind ugyanaz a történet: analfabéta nagyszülők, faluszéli putrik, majd buddhizmus és továbbtanulás. Ez nekünk mond valamit. Létrehoztunk tehát egy saját egyházi szerveződést, a Dzsaj Bhím Közösséget, amely hátterét az indiai Három Világ Buddhista Rendje Segítőinek Gyülekezete nyújtja.

A roma fiatalokat célzó állami programok hatékonyságát megkérdőjelezve inkább az önszerveződés erejében látja a változás lehetőségét. Csalódott a korábbi állami kezdeményezésekben?

Ez nem csalódás, hanem egyszerűen liberális álláspont. Én közel 20 évvel ezelőtt is liberális párt országgyűlési képviselőjeként dolgoztam, e tekintetben nem sokat változott a véleményem, csak további tapasztalatokat szereztem. Több állami programban én is aktívan részt vettem, de nekem kevésnek bizonyult az, ameddig eljutottunk velük. A legalul levőknek mindig kicsi az érdekérvényesítő képessége. Az állami programok haszonélvezői nálunk sose a cigánytelepi családok lesznek, hanem egy-két társadalmi réteggel magasabb helyzetű emberek. Szóval mi nem állami programot csinálunk, de azért állami pénzekből tartjuk fenn az iskolát. A magyar oktatási rendszerben lehetséges önálló programot indítani, ahogyan a Waldorf is megáll a lábán. Ámde csak akkor tudunk ehhez hasonlóan helytállni, ha elég erősek vagyunk, teljesítjük a hivatalos előírásokat, nyújtjuk a színvonalat - s ehhez kell háttér. Szeretjük az egyenlőséget, és büszkék vagyunk arra, hogy a magyar adófizetők pont ugyanannyival járulnak hozzá a mi diákjaink tanulásához, mint a pannonhalmi, debreceni, fasori diákokéhoz.

Állami programok hiányában a gazdasági élet szereplőitől és a civilektől vár segítséget. Ha az önszerveződés a helyes út, hogyan látja, mennyire terjedhet el ez Magyarországon?

Amikor 20 éve elkezdtünk dolgozni, csak a Soros György féle pénzekből gazdálkodhattunk, ma már többen hajlandóak ilyen célokra áldozni, legfontosabb támogatónk a Raiffeisen Bank és a Polgár Alapítvány. Magánszemélyek is komoly áldozatokat vállalnak. A magánemberek és a gazdasági élet szereplői arra azonban még nem alkalmasak, hogy egymagukban eltartsanak ilyen programokat. Az állam működtetési pénzeket ad, míg a gazdasági élet szereplői beruházási pénzeket. Ez a jó munkamegosztás. A civil szerveződések ahhoz elég erősek, hogy megmutassák, hogyan lehet felépíteni valamit, ami működőképes, azonban arra még nem képesek, hogy nagyobb rendszereket a kezükben tartsanak és működtessenek. Állami szerepvállalásra ezért szükség van, azonban kizárólag az államtól várni a megoldást nem célravezető.

A Gandhi Gimnázium megalakulásakor később erős érdekérvéyesítő képességgel bíró, mozgalmi cigány értelmiség kitermelését is célként fogalmazták meg. Mennyire értett egyet ezzel a tervvel?

Szükséges ez, de én kevésbé azonosulok egy olyan elképzeléssel, hogy az etnikai közösségnek elitet képezzünk. Engem a teljes lakosság sokkal jobban érdekel, amely nem lesz az elit része sose, de szeretne normálisan élni és normális lehetőségekhez hozzájutni.

Mind a Gandhi Gimnáziumot, mind a Dr. Ámbédkár Gimnáziumot érte már vád, hogy szegregációhoz vezet, hiszen csak roma fiatalokat oktat. Ön szerint azonban mégis a társadalmi integráció eszköze. Hogyan érik el ezt a célt?

Sajókaza 3300 lakosának a fele nagyon szegény ember, ami minden ottlakónak nehézséget jelent. A jobb helyzetűeknek például azért, mert az ingatlanárak nem emelkednek. Sajókazán belül nincsen integráció, egyelőre olyan szakadék tátong cigányok és nem cigányok között, amit még nem tudtunk áthidalni. Azért alapítottuk az iskolát éppen itt, mert azt gondoltuk, hogy azoknak is meg kell adni az esélyt a tanulásra, akik ebben a feszült helyzetben nőnek fel. Jack Greenberg professzor, aki ifjú korában, az ötvenes években az első nagy szegregációs perek győztes ügyvédje volt Amerikában, eljött hozzánk Sajókazára. Megnézte a Sólyom-telep apokaliptikus viszonyait, beszélgetett a diákjainkkal, és ezt mondta: a Dr. Ámbédkar gimnázium tulajdonképpen egy demonstráció, hogy ezek az emberek is képesek magas iskolai végzettséget elérni, éppen úgy, mint bárki más. Szegregált helyzetben integráló célú pedagógia.

Korábban nyilatkozta, hogy a Dr. Ámbédkar Gimnázium célja nem csupán az érettségi, hanem a társadalmi változás. A tapasztalatok alapján alkalmasak a változtatásra ezek az iskolák?

Én úgy tapasztalom, hogy igen. Sajókazán hat éve jelentünk meg két rendkívül rossz anyagi körülmények között élő családnál. Tízen laktak egy apró lakásban. Most az a két diákunk, akik akkor nyolcadikosak voltak, egyetemre járnak. Azért vittük a gimnáziumot is Sajókazára, mert ezekre a sikerekre már lehetett építeni egy nagyobb programot. Most konkrétan 60 sajókazai illetőségű diákunk van. Ez már nem véletlen siker, hanem egy program látható eredménye.

(RomaPage)

Kapcsolódó anyagok:
Amióta világ a világ, szegregálnak - Derdák Tibor a kritikus határról
Van második esély? - konferencia a cigány fiatalok középfokú oktatásáról
A cigányok visszavágnak
Ugrásra kész baranyai kistigrisek
Késelős Szűz Mária
Pitagorasz nem való a cigánynak - Roma gyerekek az általános iskolában
Kevés kell a kirekesztettséghez - Cigány kollégisták a Roma Parlamentben
Vészhelyzetben a Collegium Martineum
Tisztító böjt a kirekesztés ellen
Böjttel a rasszizmus ellen
Javaslat a cigány gyermekek és fiatalok oktatásának ügyében
Bemutatkozott az Amice Egyesület
Átadták a Soros Alapítvány díjait
Konferencia a roma tanulók oktatásáról

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

OM-szám

201035 (Ha szeretnéd a Gimnáziumunkat az Oktatási Minisztérium különböző oldalain megkeresni, akkor szükséged lesz erre az azonosító számra.)

Iskolánk 1. rész

Iskolánk (1. rész)
Iskolánk Dr. Ámbédkar indiai történelmi személyről kapta a nevét. Ámbédkar kaszton kívüli pária családban, legkisebb fiúként látta meg a világot. Egy gazdag mahárádzsa ösztöndíja segítségével New Yorkban és Londonban szerzett tudományos fokozatokat, majd visszatért hazájába. Ügyvéd, polgárjogi harcos, majd miniszter lett belőle. A kasztrendszer elnyomásában élő érinthetetlen tömegek helyzetében döntő fordulatot ért el. Úgy látjuk, hogy a romák számára ez igazán időszerű üzenet az őshazából.

Iskolánk 2. rész

Iskolánk (2. rész)
Iskolánk olyan észak-magyarországi közösségeket szolgál ki, ahol az érettségizettek aránya jelenleg 1% alatt van. A sajókazai, laki, alsóvadászi, homrogdi cigánytelepeken több ezer ember él, akiket a középfokú közoktatás nem ér el. Hiszünk abban, hogy megfelelő pedagógiai munkával más hazai lakosságcsoportokhoz hasonlóan itt is érettségit és versenyképes szakmát lehet adni a diákok kezébe. Fiatalokat és felnőtteket (nappalin és estin) együttesen tanítunk mert ha egy családból többen is tanulnak, nagyobb az esély a sikerre.

Iskolánk 3. rész

Iskolánk (3. rész)
Iskolánk személyiség-központú reformpedagógiai eljárásokat, informatikát, angol nyelvet és modern tudományt kínál. Ehhez igénybe vesszük a magyar társadalmi környezet parlagon heverő erőforrásait. Szunnyadó energiákat aktivizálunk azért, hogy hazánk legszegényebb közösségeiben is magas színvonalú középiskolai kínálat jelenjen meg.

Iskolánk 4. rész

Iskolánk (4. rész)
Iskolánk feladata a szűkös létből kivezető utakra rámutatni, és a külvilág felől érkező ingereket „élvezhetővé” tenni. Már az iskola megalapítása előtt éveken keresztül tudatosan személyes kapcsolatokat építettünk a mi diákjaink és más iskolák diákjai között. Feladatunk a diákok és családjaik részére a kedvezőbb helyzetű társadalmi rétegek életmód-mintáinak közvetítése. Különösen égető ennek szüksége az egészségmagatartás területén, hiszen nem azért tanulunk éveket, hogy utána korán meghaljunk, mint a falusi szegény emberek.

Iskolánk 5. rész

Iskolánk (5. rész)
Iskolánk szegregált környezetben jön létre, mégis a társadalmi integráció útját járja. Magas szintű oktatási szolgáltatást hozunk létre abban a közegben, amely teljesen ellátatlan. A hiányt keresletként értelmezzük, és kielégítjük. Az így létrejött szolgáltatás természetesen a nem cigány környezetre is vonzerőt gyakorol, s értékes kapcsolatok épülnek a szegregált közösségek körül. Hiszünk abban, hogy azokból a falvakból, amelyek ma fekete lyukak az ország térképén, fényes csillag válhat.

Iskolánk 6. rész

Iskolánk (6. rész)
Iskolánk a cigánysághoz köthető életmódmintákat értékesként mutatja fel. Az életformát váltó alsóvadásziak, sajókazaiak, lakiak, homrogdiak még legalább egy-két emberöltőn keresztül sok unokatestvérrel, hatalmas rokonsággal fognak rendelkezni. Ez természetesen érték, de a megítélése sajnos korántsem egyértelmű a megye közvéleményében. Az iskola nemzetiségi pedagógiai feladatai közé tartozik hogy a diákjainknak legyenek megalapozott érveik saját életmódjuk vállalásához.

Iskolánk 7. rész

Iskolánk (7. rész)
Iskolánk kínálatának lényege az érettségi. Szakképzést azoknak nyújtunk, akik érettségivel együtt akarnak szakmát szerezni. Még az általános iskolából lemorzsolódott jelentkezőkkel is tisztázzuk: a cél nem pusztán a nyolc osztály - a tanulás nálunk a társadalmi helyzet megváltoztatását célozza.

Az összes rész egyben

Iskolánk

  • Példa egy toleráns szellemű iskolára: [...] Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat
  • Dakota Viktoria: Hiába keresem az adószámot, nincs benne a NAV érvényes civil adatbázisában. Elírták? Dzsaj Bhím Közösségnek, az adószámunk: 18292909
  • Orsós Zoltán: Ott voltam, és nagyon jól sikerült! Sok sikert a továbbiakban
  • Orsós Zoltán: Gratulálok!
  • Puzsár József: Kedves Tibor! Egyik ismerősömtől, Komlós Krisztinától hallottam az Önök iskolájáról. Szeretnék Pécsett gyökeret ereszteni Győr ut

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Igazgató: Derdák Tibor

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-788-700

    A fenntartó bankszámlaszáma:
    Raiffeisen Bank,
    12001008-00156776-00100009,
    Dzsaj Bhím Közösség.

Mottó

Tisztánlátás, helyes döntés, megfelelő megszólalás, jó magaviselet, tisztes megélhetés, erős edzés, fegyelmezett figyelem, mélységes mély elmélyedés. (Buddha)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Zita nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

  • Orsós Zoltán (9)
  • Fürjesné Zsóka (7)
  • Lázi István János Benő (6)
  • Boda Péter Cino Rrom (6)
  • suzi (4)
  • Beri Amália (4)
  • Derdák Tibor (3)
  • Peti CINO PIKO ROM (3)
  • Zsóka (3)
  • kótai richárd (3)

Látogatóink

Részletek

  • Online: 0
  • Mai látogatók: 21
  • Mai oldal-megtekintések: 37
  • Összes látogató: 97844
  • Összes oldal-megtekintés: 1063639
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok