Dr. Ámbédkar Iskola

Egyházi iskolák etikai kódexei

2008.01.04. Kategorizálva: Címlap, Könyvtár      Címkézve:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Alkalmazott Pedagógiai és Pszichológiai Intézet, Műszaki Pedagógiai Tanszék, Derdák Tibor közoktatási vezető, 2007

Bevezető

Az etikai kódexek különös olvasmányok. Nem szoktuk elővenni este az éjjeliszekrényünkről, nem bújjuk őket a villamoson, nem vesszük nagymamánknak karácsonyi ajándékba. Konfliktushelyzetek megoldására készültek, de rendszerint nincs mellettük kellő jogerő. Bonyolult dilemmák feloldására valók, de túl tömörek ahhoz, hogy egy-egy ügyben biztos útmutatással szolgáljanak. A diákság nevelésének segédeszközei, de a diákok fogják a legkevésbé a kezükbe.

Kutatásaim során kétféle etikai kódexszel találkoztam. Az egyik a pedagógusok számára készült, a másik a diákoknak. Konfliktushelyzetben természetesen mindkét típus számot tarthat a „másik” olvasóközönség figyelmére, de a legtöbb etikai kódex mégsem egyesíti a tanárokra illetve a diákokra vonatkozó etikai szabályokat.

Ez a műfaji kettészakítottság látszólag puszta szerkesztési, könyvészeti, technikai probléma, de mindjárt felvet egy világszemléleti kérdést. Ugyanis valószínűleg vannak számosan olyan pedagógiai gondolkodók, akiknek a fejében szorosabb az összefüggés, mélyebb az egybetartozás tanári és diák-etika között. Sokan gondolhatják úgy, hogy a tanár-diák partneri viszony etikai mélységeit jobban meg lehetne ragadni egységes szerkezetbe foglalt normagyűjteménnyel. Azok, akik így gondolják, valószínűleg nem írnak etikai kódexeket.

A tanárokra vonatkozó szabályoknak a diákokéitól való elkülönítése csökkenti a normák közvetlen összekapcsolásának, összevetésének, összecsiszolásának esélyeit, tehát a hierarchikusabb, konzervatívabb probléma-megoldásoknak kedvez. Ellenben az egységes szerkezetbe foglalt közös iskolai etika egy-egy adott konfliktushelyzetben ösztönözné a normáknak a diáksággal való megvitatását, a dilemmák együttes átélését, a diákság beleszólását, végső soron a liberálisabb, progresszívebb szemléletű probléma-megoldásokat.

Ebben a dolgozatban számos ponton mutatok rá az etikai kódexek készítőnek szemléletét hasonló módon mutató jelekre. Az etika ugyanis nem az objektív tudományos területek közé tartozik, hanem a filozófia oldalhajtása. Megállapításai nehezen lépik túl a világnézeti közösségek határait. Ezért is készülnek önálló etikai kódexek egyházi iskolákban. Figyelmezzünk azonban arra a körülményre, hogy mindjárt az első felvetett szemléleti probléma (t.i. a tanár és diák etika külön vagy együtt kezelése) nem vallási alapon világítható meg, de nem is pedagógiai szakmai alapon, hanem a politikából ismerős konzervativizmus fogalma segítségével. Kutatásaim során valahányszor szemléleti problémára akadtam, a leghasznosabb kategorizációnak a konzervatív-liberális-baloldali hármasság bizonyult. Tetszik, nem tetszik, az etikai kódexek bizony a kialakuló magyar politikai pluralizmus gyakorló terepeivé váltak.

Egy demokratikus iskolarendszer kialakítása csak részben szakmai kérdés – egészében inkább a fontos közéleti témák egyike. Jelen dolgozat a politikai, ideológiai vonatkozásokat ezért nem tekinti kellemetlen, leplezendő körülménynek, hanem annak veszi, ami: az iskolai etikai kódex lényegi összetevőjének.

Problémafelvetés

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény nagyon részletesen szabályozza az iskolák világát a finanszírozástól kezdve az intézményi önállóságon keresztül az esélyegyenlőségig bezárólag. A szabályozás a törvény eredeti szövegének elfogadása, 1993. óta is csak egyre részletezettebb. Ezen fölül az iskolák számos további szabályozási dokumentumot helyben készítenek el, mint a pedagógiai programot, az SZMSZ-t vagy éppen a minőségirányítási programot.

Ezekben sok helyütt kerülnek elő etikailag is értelmezhető megfogalmazások. Ám az etikai kérdések mégsem kapnak önálló fejezetet a közoktatási törvény szövegében. Sőt, az intézményekben készülő dokumentumok sorában sem szerepel ilyesmi, az iskolákban helyben sem kell etikai kódexet készíteni. Ha mégis készül ilyen, annak semmilyen helyet nem jelöl ki a jogszabály az ügyek menetében.

Ez a hiány nyilván nem azt jelenti, hogy az etika kevésbé fontos kérdés lenne az iskolák életében, sőt inkább arra utal, hogy az etikával kapcsolatban túlságosan is fontos mondanivalójuk van a társadalom szereplőinek. A mondanivalók súlya és sarkos volta miatt még az alapkérdésekben sincs konszenzus. A rendszerváltás utáni időszakban a plurális társadalom visszavette az állami monopólium köréből az erkölcsi kérdések mindennapi szabályozását. Furcsa lett volna, ha a választásokon győztes párt az Országgyűlésben vagy a Kormányban valamilyen polgári demokrata éthoszból kiindulva nekiáll újrafogalmazni az úttörők 12 pontját, vagy a sokoldalúan fejlett szocialista embertípus helyett ajánl valami jobbat. Hiszen még a nemzeti alaptanterv követelményeiben is alig tudtak megegyezni a szakma és a politika erői.

Az állami, önkormányzati iskolák látszólag gondtalanul elnélkülözik az etikai szabályozás hiányát. A magyar társadalom, s benne a pedagógus örül annak, hogy végre nem kényszerítenek ránk ideológiai nézeteket, s nem szabályozzák be az életünket. A toleráns állam és a lelkiismereti szabadság olyan vívmányok, amelyekre régen vártunk. Mindamellett sok mindenben igazuk lehet a világnézetileg semleges oktatási rendszer bírálóinak, amikor a veszélyekre figyelmeztetnek:

„Gondolják csak át, hogyan lehet egy világnézetileg semleges iskolában egységes nevelői eljárásokban megegyezni. Meg lehet ugyan bizonyos szinten, de az egyezség törékeny marad. Hiányzik ugyanis mögüle az a világnézeti alap, ami szilárddá teszi a pedagógiai értékrendet. Ezért fordul elő, hogy az iskolában az egyik tanár megdicséri a gyereket azért, amiért a másik megszidja, vagy amit az egyik tanár elnéz, azért a másik esetleg megbünteti. Ebből fakad, hogy a gyerekek magatartásbeli problémái fölött sok tanár inkább szemet huny. Nem vállalja a konfrontációt a tanártársaival. Ezért nincsen megfelelő szakmai együttműködés sok iskolában. Sok helyen változatlanul az érvényesül, hogy „becsukom magamra a tanterem ajtaját, és azt csinálok, amit akarok”. (40 éven keresztül ez jelentette a pedagógusok számára az egyetlen lehetőséget a védekezésre. Ma már nem törvényszerű és nem szükségszerű. De – sajnos – mégis működnek így még iskolák.) A kritikus és őszinte szakmai együttműködés hiánya annál is fájóbb, mert a szellem emberét fejlesztő, termékenyítő vitáktól fosztja meg.

Az osztályfőnök és a szaktanár együttműködése is sok etikai problémát hordozhat. Például ott, ahol az osztályfőnök a rendelkezésére álló információkat magába zárja, mert úgy ítéli meg, hogy ezek az adatok bizalmas adatok, és csak őrá tartoznak. Nem mérlegeli, hogy neki elsősorban a gyermek érdekeit kell néznie. A pedagógusoknak ez a legalapvetőbb szakmai-etikai normája. Az információt azzal kell megosztani, akitől várható, hogy a gyerek érdekében tesz valamit. A másik végletet itt az az osztályfőnök jelenti, aki viszont mérlegelés nélkül minden információt fölöslegesen továbbad, azaz kibeszél.

Súlyos szakmai etikai probléma, hogy vannak olyan tanárok, akik nem teljesítik megfelelőképpen a szakmai kötelességüket. Például nem tanítanak érthetően, nem ellenőrzik a házi feladatokat, nem feleltetnek, nem értékelnek, nem javítják ki a dolgozatot, gorombáskodnak a gyerekekkel stb. A legtöbb szülő az ilyen jellegű baj észlelése után megpróbál először a tanárral beszélni. Utána megy az osztályfőnökhöz, aki ebben az esetben az iskolát képviseli előtte. Az osztályfőnöknek – a gyerekek érdekeit nézve – valamit tennie kellene. De ez az, ami legtöbb esetben nem történik meg. Azt igazgató is nemegyszer homokba dugja a fejét a pedagógiai hiányosságok láttán, mert vagy nem tudja orvosolni, vagy „jobb a békesség” – gondolja. Eltörpül a valódi baj, az, hogy a gyerekeket éri kár.

Komoly hiba az is, ahogyan egyes pedagógusok a saját iskolájukhoz és a hivatásukhoz viszonyulnak.

A pedagógushivatás presztízse megengedhetetlenül alacsony a mai társadalomban. Ennek külső és belső okai vannak. A külsőről már részben beszéltem. Mi magunk, pedagógusok is sokat rontottunk a megítélésünkön, ami viszont szakmai-etikai kérdés. Az elkövetett szakmai hibák mellett olyan jelenségekre gondolok, mint amikor pl. a tv képernyőjén ott ül egy ápolatlan, mosdatlan tanárember, aki igénytelenséget sugároz. És amikor megkérdik tőle, hogy miért lett tanár, akkor cinkos mosollyal azt válaszolja, hogy ennek három oka van: „a tavaszi, a téli és a nyári szünet.” Egy-egy ilyen humorosnak szánt kiszólást etikai vétségnek kell tekintenünk. Mert hosszú időre lerombolhat egy eszményképet a dolgok mélyére nem néző televíziónéző előtt, akinek a gyereke történetesen iskolába jár. Gyakori hiba, hogy pedagógusok a saját szakmájukról kifelé nem úgy nyilatkoznak, ahogyan kellene. Ez is etikai vétség! Meg kell végre teremtenünk azt a belső összetartást, ami például az orvosokat jellemzi.”

(A KÉSZ Budapest V. kerületi szervezetének 2002. októberi rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata
Hoffmann Rózsa (1948) tanszékvezető egyetemi docens. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatója az Országos Köznevelési Tanács tagja.)3

A problémafelvetést Hoffmann Rózsa gondolataira fűztem föl. Megérdemli, hogy az ő neve legyen az első ebben a dolgozatban, hiszen az iskolai etikai kódex ügyének ő az élharcosa. A Független Pedagógiai Fórum pedagógus szakmai etikai kódex szövegjavaslatát10 ő szövegezte. Komoly harcosnak komoly ellenfelei vannak:

A Magyar Pedagógiai 2001. őszi választmányi ülésén az etika pedagógiai összefüggéseit állította munkája középpontjába. A választmány természetesen foglalkozott a Pedagógus Etikai Kódex kérdéseivel is, de a vitaindítót tartó Mihály Ottó megközelítése - az MPT honlapja szerint - átfogóbb, ugyanakkor árnyaltabb volt. Az alábbiakban kísérletet teszünk a vita tartalmi összefoglalására:

„E kérdések a történelem során egészen napjainkig nem vetődtek fel élesen. – jelentette ki Mihály Ottó. Amíg egy adott társadalom egy adott normarendszer alapján él és viselkedik, amíg ez az adott normarendszer mindenki számára a referencia, amíg az adott normarendszer elfogadottsága megkérdőjelezhetetlen és kikezdhetetlen, addig az intézményes nevelés gyakorlata, a pedagógus magatartása is e normarendszer szerint meghatározott. A monolit etikai rendszerű társadalmakban a pedagógus hordozza, megjeleníti és közvetíti a társadalom normáit, ellenőrzi e normák betartását, ő a legitimnek tekintett tudás közvetítője is egyben. A monolit etikai rendszerre épülő monolit nevelési rendszerben maga a nevelőtevékenység, már ami a normaközvetítést illeti, skálázás – fejtegette az előadó. Folyton-folyvást el kell helyezni a gyereket a jó-rossz dimenziójában. Ez a tekintélyelvű, centralizált, központilag meghatározott erkölcsi rendszerű, egynormás társadalmak nevelési gyakorlata. Ennek alapján lehet mondani, hogy ha egy ügy erkölcsi kérdés, akkor ezekben a társadalmakban a kormányoknak – döntési helyzetben lévő hatalmi centrumnak – az üggyel foglalkoznia kell. Egy plurális társadalomban, egy modern, többpárti parlamenti demokráciában, ahol filozófiai alapvetéseitől az életvezetés gyakorlatáig többféle normarendszer létezhet párhuzamosan, a megfogalmazás más módon érvényes. Ez és ez az ügy erkölcsi kérdés, ezért a kormánynak – a döntési helyzetben lévő hatalmi centrumnak – ezzel nem kell foglakoznia. Hisz sokféle erkölcsi felfogás létezik, mindegyiknek – feltételezve e felfogások alapvetően humanista jellegét – van létjogosultsága, az alkotmány pedig azt rögzíti, hogy nincs „állami erkölcs”. Az e tartományba tartozó kérdésekben az állásfoglalás, a döntés joga az egyéné, gyerek esetében – életkor függvényében más-más mértékben – e jog a szülőt-gondviselőt illeti. Hisz nincs egy norma, amelyhez igazodni kell, hanem mindenki egyénileg dönti el igazodását a normarendszerek sokfélesége közepette. Egy ilyen helyzetben a szakmai érvek nem írják, nem írhatják felül az erősebb normarendszert, a jogot, az alkotmányt. Ez igaz a nevelés alapvető etikai viszony problematikájára és a szerepetika problémáira egyaránt…

Akár a nevelőtevékenység, akár a szerepetika felől közelítjük a kérdést, a nevelés területén az etikai szabályok szerepét átveszik a tételes jogi normák. A modern társadalmak jogfejlődésében kimutatható ez a tendencia, a demokratikus alapokon működő multikulturális-pluralista társadalmak szerves fejlődésének természetes következménye. – így opponálta Mihály Ottó az egységes normákat közvetítő etikai kódex létjogosultságát.

Az élénk vita bevezetéseként elhangzott, hogy Hoffmann Rózsa, az FPF képviselője elfogadta az MPT meghívását, és ő is fontosnak tartja, hogy a Kódex kérdésében a szervezetek között fennmaradjon a dialógus a jó ügy érdekében. A vitában felszólalók közül többen (pl. Laurenszky Ernő, Szeléndi Gábor) a társadalmi közfigyelem rokonszenvének megnyerését, a szakma presztízsnövekedését várják egy ilyen dokumentumtól. Egy gyógypedagógus üdvözölte a vitaindító gyermekjogi elkötelezettségét. Többen szóltak életpályájuk sikereiről és konfliktusairól. Ádám György társasági elnök élénken vitatta az előadó „tudáselméleti relativizmusát”. Az MPT választmánya a vitát követően nem hozott testületi határozatot a Kódex kérdéseiről. Kifejezésre juttatta viszont azon álláspontját, hogy a pedagógusetika kérdéseit napirenden kell tartani a szakmai és társadalmi nyilvánosság fórumain. Támogató attitűdje ebben a diskurzusra való felszólításban nyilvánul meg.”4

(Az összefoglalót a MPT honlapja számára készítette: Fábry Béla)

A vita összefoglalójából, még a hozzászólások egymondatos ismertetőjéből is nyilvánvaló, hogy itt valójában egy konzervatív-liberális világnézeti összecsapásnak lehettünk tanúi. Mihály Ottó a multikulturális pluralista társadalom érdekében óvott az „állami erkölcs”-től. Aki Mihály Ottó mellé állt, az a gyermeki jogok szószólójaként állt mellé. Aki Mihály Ottó álláspontját támadta, az a relativizmus veszélyeit ecsetelte vagy Hoffmann Rózsának a szakma tekintélyét féltő érveit erősítette.

Az iskolai etika elméleti háttere

A szakirodalomban sok más szerző mellett Michael Palmer dolgozott fel didaktikus módon etikai kérdéseket kifejezetten középiskolák számára. A kérdéskör részletes elemzését azért kezdem vele, mert az etikai kódexek imént sorolt műfaji problémáira a tankönyvszerű kifejtés a legjobb megoldás. (Moral problems – A coursebook for Schools and Colleges, The Lutterworth Press, Cambridge, 1991)5

Palmer az egyes etikai elméleteket egy adott morális dilemma, aktuális kérdés fényében vizsgálja, az etikai elméleteket kontextusba helyezi.

A morális tett elméletét például, a normatív etikát, a normatív etika két kategóriájának (a teleológiai és deontológiai elméletek) megkülönböztetését Palmernél Szókratész rabsága teszi életszerűvé.
Így az a kérdés, hogy mikor van joga az egyénnek ahhoz, hogy engedetlen legyen az állammal szemben, elemelkedik a mindennapos ideológiáinktól, és egyetlen személy filozófiai dilemmájaként áll elénk, amivel könnyebben tudunk azonosulni. Palmer módszere figyelemre méltó a mi dolgozatunk tárgya szempontjából, hiszen az etika legfontosabb célja az iskolákban az elvont morális problémák átélhetővé tevése.

Az egoizmus problémáját Palmernél Epikurosz filozófiája, a hedonizmus vezeti föl. Elvezet bennünket az élethez való jog és az abortusz problémájához. Ebből a szemszögből nem közömbös, hogy mikor kezdődik az emberi élet? A magzat élethez való joga és az anyának az önnön testével való rendelkezésének a joga Az élethez való jog és az eutanázia.

Az élet minőségének a kérdése; a halálhoz való jog, az akaratlagos és nem akaratlagos, direkt és indirekt; aktív és passzív eutanázia, az élethez való jog és az állatok jogai, hogy alsóbbrendű-e az állat élete? Csupa olyan kérdés, amely a felnövekvő ifjúságot valóban érdekli.

Az utilitarizmus elméletét Palmer Jeremy Bentham írásai alapján tárgyalja. Itt kerül elő a hasznosság elve (egy tett helyes akkor, ha a lehető legtöbb ember számára a legnagyobb haszonnal jár) és az élvezeti kalkulus: hogyan mérhető az emberi öröm és szenvedés? John Stuart Mill elméletének ismertetése során olyan kérdésekkel barátkozunk, mint a lehetséges legnagyobb boldogság elve. az élvezet mennyiségi vagy minőségi megközelítése. Végül megismerkedhetünk az utilitarizmus kritikájával. A következmények problémája: hogyan számítható ki egy tett minden lehetséges következménye?; a különös felelősség problémája; az igazságosság problémája vagy a büntetés utilitarista, retributív és rehabilitációs elmélete már elvezetnek olyan ismert olvasmányélményeinkhez, mint Machiavelli: A fejedelem, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés…

Önálló témakör a német protestantizmus filozófusának, Immanuel Kantnak az elmélete, a tiszta kötelességtudat, a kategorikus imperatívusz, az ütköző kötelezettségek problémája, az igazságosság problémája.

A determinizmus és szabad akarat kifejtése Palmernél a szigorú determinizmus ismertetésével kezdődik, a libertarianizmus, az akaratszabadság kérdésével folytatódik, s a megengedő determinizmus avagy kompatibilizmus zárja az elemzést. A mai kontextusba helyezésben a pszichológiai behaviorizmus (John B. Watson elmélete) segít. Igy jut el Palmer olyan mindennapi kérdésekig, mint az, hogy milyen tényezők határozzák meg egy ember viselkedését, mi a pozitív és negatív megerősítés szerepe, mi a bio-behaviorizmus, a génsebészet.

Az általunk tanulmányozott egyházi iskolai etikai kódexekben ennek az elméleti háttérnek kevés konkrét elemével találkozunk. Az egyházi iskolákban alkalmazott etikai kódexek az elméleti megalapozást rendszerint vallási utalásokkal, vagy morális axiómákkal helyettesítik. A tanárok számára készült szabályrendszerek a precedensek széles köréből merítenek, és szakmai viták során kikovácsolt megoldásokkal szolgálnak. Ez adja meg valódi gondolati hátterüket, súlyukat, tehát indukciós eljárással készültek. Filozófiai vagy pedagógiai elméleti kiindulópontból végigvitt deduktív levezetésekkel csak a Bibliára hivatkozva találkozunk.

A diákok számára készített helyi, iskolai kompilációk a fentieknél is jóval kevésbé kiérleltek. Utalnak valamilyen valláserkölcsi éthoszra, anélkül, hogy annak konkrét etikai vonatkozásait kifejtenék. A szövegszerűen szabályozott kérdések pedig a filozófiában vagy a vallásban megszokott etikai dilemmákhoz képest többnyire sokkal egyszerűbbek. Az előírt szabályok sokszor inkább az etikett körébe tartoznak, mint az etikáéba.

Az etikai kódexek vagy ezek hiányában a pedagógiai programokban lefektetett etikai elvek valójában korántsem morálfilozófiai fejtegetések. Ezek elsősorban az adott intézmény vezetésének ideológiai hivatkozási alapjai, amelyek a beosztottak és a diákok számára jelzik a hatalom gyakorlásának elveit. Ezért lehetséges, hogy a szövegek üzenetének meghatározásában a legtöbb segítséget a konzervatív-liberális-baloldali kategóriarendszertől várhatjuk. E kategóriák a jelen dolgozatban természetesen általános világszemléleti megközelítéseket jelentenek, s nem konkrét pártpolitikai tartalommal bírnak.

Konzervativizmus

– Egyfelől világszemlélet, másfelől politikai ideológia, amelynek középpontjában a status quo megőrzésének igénye áll. A konzervativizmusra jellemző az antropológiai pesszimizmus, eszerint az ember tökéletlen lény, és nem is javítható. A konzervatív sokszor tradicionalista: eszményíti a múlt produktumait, a társadalom hagyományos szocializációs csoportjait (család, egyház). A konzervatív politikai áramlatok között az alábbiakat különböztethetjük meg. A mérsékelt konzervativizmus a piacbarát, individualista angolszász gondolkodók körében népszerű (Lord Salisbury, Michael Oakeshott). A reakciós konzervativizmus az organikusan létrejött intézményekben hisz; a francia forradalommal szemben fogalmazták meg 19. századi francia gondolkodók (de Maistre, de Bonald). A forradalmi konzervativizmusban a rend és a totális állam utáni vágy fogalmazódik meg a 20. századi politikai és morális káoszra válaszul a német társadalomban (Ernst Jünger, Carl Schmitt). A neokonzervativizmus gazdasági kérdésekben liberális, társadalompolitikájában konzervatív. Az 1980-as évektől jellemző az angolszász országokban (Irving Cristol, Allan Bloom), nagy hatással volt George W. Bush amerikai elnök kormányzati filozófiájára is. Kelet-Közép-Európa országainak rendszerváltás utáni konzervatív politikai ideológiáiban sokszor keveredik a nacionalista és a kereszténydemokrata-keresztényszociális értékvilág.

Magyar Virtuális Enciklopédia: Összeállította:
Sükösd Miklós és Kriza Borbála
Utolsó frissítés: 2004. december 17.
2004 MTA

Liberalizmus

– A liberalizmus az egyenlő szabadság gondolatát helyezi a középpontba. A liberálisok meggyőződése, hogy az emberek szabadságát nem korlátozhatják a velük született vagy a magánszférába tartozó különbségek. A liberalizmus mint politikai eszme elsősorban az individualizmust, az emberi jogokat, a demokráciát, valamint a szabad versenyes kapitalizmust hirdeti. A korai liberalizmus kapcsolódik a francia és az amerikai forradalom célkitűzéseihez: a népszuverenitás, a konszenzus gondolatát hirdeti. A 19. századi klasszikus liberális felfogás a szabadpiacban látta a társadalmi rend legjobb formáját. A Ch. Darwin által megfogalmazott természetes kiválasztódás elméletének hatására sokan úgy gondolták: az azonos eséllyel induló egyének a szabad versenyben »szelektálódnak«. A 20. századra kibontakozó szociálliberalizmus felismeri, hogy a tulajdon nélküli osztályok számára a piac nem képes egyenlő esélyeket teremteni, ezért szükség van állami beavatkozásra. A második világháború után kialakuló, a szociálliberális állam jóléti vívmányaira épülő társadalmi berendezkedést megkérdőjelezik az 1968-as mozgalmak. Ezt követően a liberalizmus többek között a következő kérdésekre keresi a választ: a társadalmi igazságosság, az identitás, a kultúra szerepe, az egyéni és a kollektív jogok viszonya. A liberalizmus nagy szerepet játszott a közép-európai rendszerváltások idején: az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság eszméjét meghatározó politikai erők tűzték zászlajukra.

Összeállította: Sükösd Miklós és Kriza Borbála
Utolsó frissítés: 2005. január 31.
2005 MTA

Baloldal

- A baloldal-jobboldal fogalompár a francia forradalom idejéből származik, amikor a nemzetgyűlésben a forradalom hívei ültek a bal, a monarchia hívei pedig a jobb oldalon. A baloldalt általában az egyenlőség és a haladás eszméjébe vetett hit, a változtatásra való készség és a társadalmi viszonyokba való beavatkozás igénye jellemzi. A baloldal az erkölcsi és polgári szabadság elkötelezettje, az ész és a tudomány felsőbbségét hirdeti a hit és a hagyomány felett. Fontos számára az állam gazdasági szerepvállalásának fenntartása, növelése. Demokratikus rendszerekben a baloldal programja hagyományosan a jóléti államra épít, amely biztosítja a versenyben lemaradottak, a szegények megsegítését. Újabban az esélyteremtő állam fogalma került az előtérbe, amely a hátrányos helyzetből indulók és a kisebbségek számára is a felzárkózás lehetőségét nyújtja. Baloldali eszmék, áramlatok a szocializmus, a szociáldemokrácia, az anarcho-szindikalizmus, a kommunizmus, a trockizmus, az újbaloldal, valamint a brit Munkáspárt és Tony Blair által képviselt »harmadik út«. Baloldali és zöld eszmék határozzák meg a mai alternatív globalizációs mozgalmakat is. A baloldali eszme szélsőséges, antidemokratikus formája például a szovjet típusú államszocializmus, a kommunista diktatúra. A baloldali diktatúrákban ideológiai alapú diszkrimináció érvényesült: az előjogokat az állampárthoz (a kommunista párthoz) való tartozás, a feltétlen párthűség biztosította.6

Összeállította: Sükösd Miklós és Kriza Borbála
Utolsó frissítés: 2004. december 17.
2004 MTA

A legitimáció kérdése

Az etikai kódexek elméleti hátteréhez tartozik a legitimáció kérdése. Nagy egyházaink ezt a vezető testületek jóváhagyásához kötik:

A Magyarországi Református Egyház Közoktatási törvényét, a 2005. évi II. törvényt és végrehajtási utasítás módosítását megállapította a 2003. február 28-án megnyílt XII. Zsinatnak 7. ülésszaka. Ennek 54.§-ban olvashatjuk azt a lehetőséget, hogy a Zsinat ajánlására az iskola nevelőtestülete magára nézve kötelezően etikai kódexet fogadhat el.7

A Magyar Katolikus Egyház közoktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára a Magyar Katolikus Püspöki Kar Iskolabizottságának megbízásából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Intézet készített etikai kódexet 1998. szeptember 1-i dátummal.9

A baloldali pedagógiai gondolkodás egészen más jellegű intézményi legitimációban gondolkodik, széles körben kipróbált eredeti megoldása azonban nem jut el a kodifikációig:

„Az iskolapolgároknak az iskola demokratikus működtetéséhez rendelkezniük kell megfelelő érdekérvényesítő és véleményartikuláló technikákkal. Ilyen technika az igazlátó nap, mely egyszerre iskolai konfliktusérzékelő és -értékelő rendszer. Pál Tamás (1992) könyvében részletesen ismerteti e technikát, ezért itt felesleges lenne kitérni egy iskolai igazlátó nap lebonyolításának bemutatására. Lényegében olyan személytelenített és automatikus konfliktuskezelő rendszerről van szó, mely minden iskolapolgár számára lehetővé teszi, hogy alanyi jogon a problémamegoldás részévé váljon. Garanciákat nyújt a résztvevők védettségén túl (a problémákat a panaszosok képviselőkön keresztül juttatják el a címzetthez) egyszersmind az egyén számára elemi érdekké válik a probléma nyilvánosságra hozatala azzal, hogy felmerül a sikeres megoldás lehetősége. A módszert az elmúlt tíz évben számtalan helyen sikerrel alkalmazták (az általunk vizsgált középiskolák közül néhányban is), hátránya azonban az, hogy a tanév során mindössze egy-egy nap válik igazlátóvá, így az iskola vezetése, vagy általában a konfliktusban résztvevő felek könnyedén mondhatják a kérdés felmerülésének idején, hogy az majd az igazlátó nap során lesz megvitatva, esetenként több hónap elteltével. Nehézségeket okoz továbbá az is, hogy az érintetteket semmi nem kötelezi a közvélemény nyomásán túl a megszületett megállapodások, problémakezelési eljárások korrekt betartására.”8

Forrás: Oktatási Jogok Biztosának Honlapja (Kósa András László felelős szerkesztő)

Nagy keresztény egyházak kódexei

Az egyes egyházak gyakran az államhoz hasonlóan szabályozzák közoktatási tevékenységüket, így pl. az imént már említett MRE:

2005. ÉVI II. TÖRVÉNY

A Magyarországi Református Egyház 1995. évi I. közoktatási törvényének módosításáról a módosítással és a végrehajtási utasítással egységes szerkezetben

A 2005. évi II. törvényt és végrehajtási utasítás módosítását megállapította a Magyarországi Református Egyház 2003. február 28-án megnyílt XII. Zsinatnak 7. ülésszaka.7

Ezekben a szabályozásokban rendszerint lényeges szerepet kap az etikai kódex. Református példánkban még jogérvényt is ad az etikai kódexnek az egyházi belső közoktatási törvény:

54.§

(1) A kollektív illetve munkavállalói szerződésben, vagy az alkalmazottakkal kötött munkaszerződésben rögzíteni kell, hogy az intézmény alapító okiratában, pedagógiai programjában, vagy az e törvény 44., 48., illetve az 53. §-ában foglaltak megszegése rendkívüli felmondási ok.

(2) Azokban az intézményekben, ahol a Zsinat ajánlására a nevelőtestület magára nézve kötelezően etikai kódexet fogadott el, az alkalmazottakkal kötött munkaszerződésben rögzíteni kell, hogy az etikai kódexben foglaltak megszegése rendkívüli felmondási ok.

A Magyar Katolikus Egyház egyetlen, központilag érvényesített etikai kódexet készített a saját iskolái számára. Ennek azonban a református törvénytől eltérően nincs közvetlen munkajogi szabályozó ereje:

„Az etikai kódex nem illemszabályok és előírások gyűjteménye, nem is olyan kézikönyv, amely részletesen szabályozza a nevelők felelős cselekvését. Csupán azokat az íratlan, de közmegegyezéssel elfogadott etikai normákat sorolja fel, amelyek mindenkor időszerűek. Nem szankcionáló jellegűek, de föltétlenül irány- és útmutatók a katolikus intézmények tanárai és dolgozói számára.”9

A tanárok számára

írt egyházi iskolai etikai kódexek közül a Magyar Katolikus Egyház közoktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára a Magyar Katolikus Püspöki Kar Iskolabizottságának megbízásából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Intézet által készített Etikai Kódexet vizsgáljuk meg 1998 szeptemberéből.9

Kidolgozottságát, elméleti igényességét tekintve komoly művel állunk szemben. A szöveget a Független Pedagógus Fórum „Etikai Kódex Pedagógusoknak” című dokumentumával való összehasonlításban elemezzük. A kettő egy kötetben jelent meg Hoffmann Rózsa szerkesztésében 2003-ban. A két szöveg közel azonos terjedelme, hasonlóan magas szakmai színvonala és bizonyos megfogalmazások párhuzamossága sejteni engedi, hogy a szerzők számíthattak egymás segítségére. Az összehasonlítás tehát nem is különösebben nehéz.

A katolikus kódex szerkezetén látszik, hogy gyakorlott filológus kéz munkája.

Forrásmegjelöléssel indít, szentírási helyek, majd egyéb vatikáni dokumentumok idézésével alapozza meg a szöveg hangvételét.

Az iskola és a katolikus iskola meghatározásával eljut a tudomány és a hit, az élet és a hit szempontjainak jól ismert skolasztikus rangsorolásához (ancilla theologiae…).

Ezt követően – a dokumentum közepe táján – szinte elméleti igényű fejtegetésekbe bocsátkozik a keresztény hit és erkölcsi alapelvek érvényesülése kapcsán három jól elkülönülő dokumentum alapján, melyek közül csak Nemeshegyi Péter tételeit nevesíti. Ez a fejezet a szöveg leginkább progresszív része:

„a katolikus közoktatási intézmény fölismeri és támogatja az igazságosabb társadalom iránti vágyat, részt vállal az igazságosság megvalósítására irányuló erőfeszítésekben”; „elsősorban azoknak ajánlja fel nevelő szolgálatát, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel, nélkülözik a család segítségét és érzelmi melegét, vagy távol vannak a hit ajándékától”; „Minden ember Isten képmása”; „Egyetemes Emberi Jogokról szóló nyilatkozat”; „II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes”

A kódex utolsó harmada a tulajdonképpeni etikai normagyűjtemény: a nevelő élethelyzeteinek erkölcsi alapelveit sorolja a tanítványokhoz, a munkatársakhoz, az intézményhez, a szülőkhöz, az egyházhoz, a nemzethez és a szaktárgyhoz való viszonyában.

A szöveg egésze pozitív hangvételű, kerüli a negatív megfogalmazásokat. Ez nemes fénybe burkolja a mondanivalót, de kicsit diszfunkcionális egy morális problémákat sorba rendező normatív célú szövegben. Különös, hogy egy etikai szabálygyűjteménynek szinte kizárólag csak a más világnézetűekkel szemben van néhány negatív jelzője („csüggesztő relativizmus”; „hamis emberi hatalom és relativizmus”; „a jogokra hivatkozó, felelősséget nem ébresztő nevelés, amely az embert teszi meg minden dolgok végső mércéjének, rombolja a személyiséget”). Egyebekben példamutató módon kerüli a címkézést: egyedül „az összeférhetetlen kolléga” kap címkét. Minden más esetben úgy fogalmaz, hogy a cselekedetet, a viselkedést minősítse, s ne az embert.

Ennyi pozitívum között azonban éppen, hogy kiemelkedik a fekete báránnyá válás lehetősége. Ha pedig megvizsgáljuk a szövegben, hogy mi által válhat egy bárány feketévé, nehéz elhessinteni a 2000 éves történelmi tapasztalatokat. A hosszú, és önmagukban tekintve egyébként igen türelmes hangú teológiai fejtegetések ebben a látószögben fordulnak kicsit a visszájukra:

„Az iskola éppen azzal válik katolikussá, hogy – bár más-más fokon – az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világlátásban, s ezt ki is jelentik.”; „értékrendje, elkötelezettsége felkínált lehetőség, jó hír, amelyet vissza is lehet utasítani, de számít arra, hogy minden munkatársban közös meggyőződések és szándékok élnek a megvalósítására”; „A katolikus pedagógus… erős magyarságtudattal, nemzeti identitással is rendelkezik”; „A katolikus hitet valamilyen okból nem gyakorló nevelőtől az iskola elvárja, hogy az egyház… gyakorlatait (keresztvetés, vasárnapi szentmise-hallgatás) magáévá tegye, és azokkal ellentétes nézeteket ne terjesszen”; „…a múlt üzen a jelennek, s még komolyabb, hűségesebb odaadásra, szolgálatra kötelez”.

A nevelőnek a tanítványához való viszony tárgykörében a katolikus kódex jórészt ugyanazokra a problémákra tér ki, mint amelyekről a Független Pedagógus Fórum (FPF) etikai kódexe is ír. Fontos különbség azonban, hogy a FPF szöveg nem annyira filológiai logikát követ, hanem azt különböző iskolákból érkezett, érdekképviseletben gyakorlott pedagógusok csiszolták össze saját tapasztalataikból. Ezért a FPF szöveg sokkal precízebben és sarkosabban fogalmaz, valamint konkrétabb valóságvonatkozásokat hoz elénk.

Mindkét szövegben megtalálhatjuk a korrupció tilalmát („Saját tanítványát vagy iskolája más diákját magántanítványként óradíj ellenében nem taníthatja.”; „A nevelő a szülőktől a gyermekükért végzett pedagógusi tevékenységéért ellenszolgáltatást nem vár és nem is fogadhat el.”). Mindkét kódex előírja a tanórai pontosságot. Mindkettő tiltja a tanítvánnyal létesített intim kapcsolatot. Mindkettő megrója a kollégával kapcsolatos panaszok kivitelét a növendékek közé. Mindkettő rendelkezik a titoktartásról. Akármelyik párhuzamos rendelkezést megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a FPF szöveg jogi értelemben pontosabb, részletesebb.

A FPF szöveg etikai dilemmákról is beszámol („A titoktartási és a szakmainak tekinthető információ átadására vonatkozó kötelezettség közötti ellentmondást a pedagógus az emberi méltóság tiszteletben tartásával, saját etikai és szakmai belátása alapján, a konkrét esetekben hozott egyedi döntésekkel oldja fel”). A katolikus filológusok ezekre az esetekre az újszövetségi eljárásrendet ajánlják és a hierarchiára bízzák az ügyet („Ha bizalmas információkat keresztény pedagógusi felelősségéből fakadóan tovább kell adnia, azt lehetőség szerint először az érintettel beszéli meg. Ezután értesíti az ügyről az intézmény igazgatóját. A hatóság értesítése az igazgató feladata.”)

Az FPF kódexszel való összehasonlítás során feltűnik, hogy a katolikus kódex nem rendelkezik az óvodákról, a kollégiumokról, nem beszél a törvényes munkaidőn túli pedagógusi jelenlétről stb. Olyan kérdések maradnak ki tehát, amelyek bekerültek volna egy szélesebb, demokratikusabb egyeztetési folyamat hatására.

A tanároknak a hatalmukkal való visszaéléséről a katolikus szöveg konkrét etikai vétségek formájában nem beszél. Ez sajnos beleillik a szöveg egészét átható kenetteljes tekintélytiszteletbe. A katolikus etikai kódexből így például hiányzik a testi fenyítés tilalma, amely az FPF kódexben kétszer is előkerül. A megalázás tiltása a katolikus kódexben csak a rossz vicc kontextusában fordul elő, általános értelemben nem. A tanítványoknak magáncéllal munkára késztetése és a szülők munkájának saját célokra térítésmentes igénybevételét csak a FPF szöveg tiltja, a katolikus etikai kódex nem ismer ilyen problémát…

Összegezve mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a katolikus intézmények számára készült etikai kódex, bár „felülről” szemléli az iskolák világát, és elsősorban a fenntartót érdeklő kérdések nyomvonalán halad, mégis meglehetősen széles alapokon építkezik, és szemlélete sem mondható szűklátókörűnek. Még ha a FPF kódexszel szembeállítva némiképpen hiányzik is belőle a napi pedagógiai konfliktusok érdesebb világa, akkor is elégé közel van ahhoz, hogy sokféle élethelyzetben valódi útmutatással szolgáljon.

Ezért nagy kár, hogy a katolikus etikai kódex utolsó harmada, amely a konkrét rendelkezéseket tartalmazza, már nem viszi tovább a középső rész első két fejtegetésének szélesebb perspektívájú, progresszívebb tematikáját. Ez a két fejtegetés a Katolikus Nevelés Kongregációja című 1977-ben Rómában készült szövegre alapszik, a második Nemeshegyi Péternek, a sok éven át külföldön dolgozott jezsuita páternek a frissebb, demokratikusabb katolicizmusát hozza elénk. E korszerűbb megközelítéseknek szerintem azért nincs terük a harmadik harmadban, mert ott már a konkrét hazai gyakorlattal találkozunk, amely csak a konzervativizmust ismeri.

Diákok számára

a fentihez hasonló központi kódex nem készült egyik egyházban sem.

Az egyházi iskolák aztán sok esetben nekiveselkednek saját tanulói etikai kódex megalkotásának. A jelek szerint elsősorban azok az iskolák érzik ennek parancsoló szükségességét, ahol a kommunizmus alatt hosszú ideig elnyomásnak kitett konzervatív értékrend végre keresi a megnyilvánulás lehetőségeit. Ezért ezeknek az etikai kódexeknek a kidolgozottsága a címükben írt „kódex” megnevezéssel némiképp disszonáns módon gyakran éppen nem a középkori kódexekre emlékeztet. E szövegek ugyanis nem különösebben míves és terjedelmes munkák, hanem sűrített, zanzásított, „instant” változatai egy bővebb kifejtésre érdemes nézetrendszernek. A negyven éven át hallgatásra ítélt konzervatív erkölcsfilozófia a jelek szerint fontosabbnak érzi az ifjúság gyors elérését, mint a felvetődő kérdések kidolgozását, rangsorolását, kifejtését, megvitatását:

Példánk:

ETIKAI KÓDEX A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI BETHLEN GÁBOR REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÉS SZATHMÁRY KOLLÉGIUM TANULÓI SZÁMÁRA Hódmezővásárhely, 2000. november11

Az elkészült helyi etikai kódexek többnyire a házirend függelékét képezik, de avval legalábbis valamilyen szövegszerű viszonyban állnak, mint a hódmezővásárhelyi esetben is:

„Az etikai kódex a diákönkormányzat egyetértésével és közreműködésével, az iskola tanulóinak közmegegyezésén alapuló, általuk elfogadott etikai normákat sorolja fel. Nem szabályok és szankciók gyűjteménye, mert ezeket az iskolai szervezeti és működési szabályzat és a házirend tartalmazza.”

A hódmezővásárhelyi szöveg viszonylag rövid, így nincs akadálya a teljes szöveg közlésének. Érdemes a szöveg egészét megismernünk, mivel a benne érintett témakörök más etikai kódexekben is sűrűn visszaköszönnek. Az imént említett „instant” jelleg miatt ezek az etikai kódexek a konzervatív nyelvezetet nem ismerő külső szemlélő számára nem tűnnek koherens gondolati alkotásoknak. A diákok megregulázására szánt a szövegekben mindig izgalmas feladat elkülöníteni az egyazon etimológiájú éthoszt, etikát és etikettet. A szabályozás e különböző szintjei a hódmezővásárhelyi kódexben is együttesen jelennek meg, egy lapon említve olyan, a közgondolkodás számára merőben különbözőnek tűnő kérdéseket, mint a frizura vagy a kábítószerélvezet:

1. Keresztyén erkölcsi normák

Az erkölcsi cselekedetek legfőbb meghatározója az Isten- és emberszeretet. A keresztyén fiatal abban a hitben él, hogy Isten őt kiválasztotta és elhívta bizonyos feladatok betöltésére, s ez őt a családja, gyülekezete, iskolája és nemzete iránt elkötelezett és felelős cselekvésre ösztönzi. Békességre és igazságosságra törekszik, elősegíti az emberi méltóság és tudás kiteljesedését.

2. Esztétikai normák – ízlés

Iskolánk és kollégiumunk diákja külső megjelenésében is, ápolt, mértéktartó. Nem festi haját, arcát vagy testét, nem öltözik feltűnően vagy kihívóan. Gondosan ápolja fizikai erőnlétét, egészséges életmódot folytat. Szabadidejét kulturált, igényes módon tölti ki. Kerüli a céltalan csavargást, élvezeti cikkek (alkohol, cigaretta) fogyasztását, semmilyen körülmények között nem fogad el és nem próbál ki kábítószert. Nem jár deviáns magatartást megengedő szórakozóhelyre és társaságba.

3. Viselkedési normák

Iskolánk és kollégiumunk diákja családszerető, szülei iránti tiszteletét és engedelmességét kifejezésre juttatja szavaiban és magatartásában. Tiszteli tanárait, utasításaikat végrehajtja, tanácsaikat megfogadja, a kitűzött feladatokat pontosan és a tőle telhető legnagyobb igyekezettel elvégzi. Megbecsüli az iskola nem pedagógus dolgozóinak munkáját is, velük szemben is tisztelettudóan viselkedik. Napszaknak megfelelően, vagy „áldás békességgel” előre köszön az iskola felnőtt dolgozóinak és idelátogató vendégeinek. Egyházi alkalmakon, ünnepségeken fegyelmezetten viselkedik, mert tudja, hogy viselkedésével az egész iskolára nézve vívhat ki elismerést, vagy el-marasztalást. Diáktársaival kapcsolatos viselkedése keresztyéni szereteten, kölcsönös megbecsülésen, egymás tudásának elismerésén alapul. Vitás esetekben a véleménykülönbségek tisztázására és a megbékélésre törekszik.

4. Hagyományőrzés normái

Iskolánk és kollégiumunk diákja ismeri az intézmény történetét és névadó-inak :Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek és Szathmáry Lajos tanár úrnak életét és munkásságát. Tiszteli és megbecsüli az iskolát és kollégiumot alapító és fenntartó hódmezővásárhelyi református gyülekezetek áldozatos munkáját, és a Magyarországi Református Egyház történetét és iskolarendszerét. Megismeri és ápolja az iskola hagyományait, kiemelkedő tanárainak és diákjainak hírnevét és emlékét megőrzi.11

Engedelmesség és előre köszönés. Kihívó öltözködés és fizikai erőnlét. Az egymással gyakran össze sem függő külsődleges viselkedési formák és elvi elkötelezettségek következetes együtt szerepeltetése természetesen nem csak a kényszerű tömörítés rovására írható. Fontos funkciója, messze hangzó üzenete van ennek a látszólagos enciklopédizmusnak. Az olvasóban ezek az „összefüggések” felidézik a hasonló témakörben hallott szóbeli intelmeket, ünnepélyes megnyilatkozásokat, akár templomi prédikációkat. A teljesség érzetét keltik, tehát azt üzenik, hogy amiről az etikai kódex beszél, az a ránk vonatkozó, bennünket illető etika teljessége. A külsődleges megnyilatkozások e teljesség alkotóelemei, a végső pecsétek a nagy egészen, amelyek lezárják az etika kérdéseit. Ami tehát nem kerül szóba, az nem is etikai kérdés.

Ezzel a technikával a konzervatív etikai rendszerek mindenre kiterjedő voltukat, végső soron saját kizárólagosságukat demonstrálják. Vannak olyan témakörök, amelyek mégis rendre kimaradnak a kompendiumokból, pedig a teljességhez hozzá tartoznának. A XXI. századi tömegdemokráciák által felvetett kérdések – a diák és a tanár partneri viszonyának problémái, a diákok jogainak és érdekeinek érvényesítésével kapcsolatos etika, a tudományos fejlődés által fölvetett mindennapi etikai kérdések, házasságon kívüli és a tinédzser korban elkezdett szexuális élet, eltérő szexuális irányultságoknak az egyházakban újonnan előkerült problémái, a szociális vagy etnikai kitaszítottság versus társadalmi integráció, a női egyenjogúság megteremtése a mindennapok viselkedéskultúrájában, a lelkiismereti szabadság etikai következményei, vagy éppen a környezetvédelmet szem előtt tartó viselkedés – mind olyan témakörök, amelyek hazánkban a konzervatív etikai horizonton többnyire egyelőre kívül esnek. Mivel a rendszerváltáskor bekövetkezett hazai egyházi újjászületés mélységesen konzervatív alapokra építkezett, ezekről a helyi etikai kódexek készítőinek nincs mondanivalójuk a diákság számára.

A magyar társadalmon belül élve megszoktuk, hogy a vallási etika konzervatív jelenség. A konzervatív témakörök kizárólagossága valójában azonban egyáltalán nem természetes dolog, és a kereszténység alapelveivel is csak nehezen fér össze. Az Úr Jézus például hogyan is tudott volna a vámszedőkkel együtt enni, ha betartotta volna a hódmezővásárhelyi etikai kódex 2. pontjának utolsó mondatát: „Nem jár deviáns magatartást megengedő szórakozóhelyre és társaságba.”? (v. ö. : Márk evangéliuma 2:16 !)

Keresztény konzervatív oldalról az elkészült etikai kódexek mégis a teljesség igényével lépnek föl. A kérdésre figyelő hazai közvélemény szemében akár megalapozni is látszanak azokat a gyakran politikai felhangoktól sem mentes kritikákat, amelyek a biztos etikai zsinórmértéket hiányolják az állami oktatásból:

azok a hangadók (oktatáspolitikusok és szakemberek), akiknek a szava az oktatás kérdéseiben messzire hallatszik, nem tartják fontosnak, vagy olyan értékrelativista alapállást képviselnek, amelytől idegen bármiféle etikai megközelítés. Gyanítom, hogy ez utóbbi ok miatt nincs ez a kérdés napirenden az oktatáspolitika hivatalos porondján. Nem úgy a pedagógusok esetében. A nevelés hivatását gyakorlók körében évek óta tapasztalható egy egyre fokozódó érdeklődés a szakmai etikai kérdések iránt.”

(A KÉSZ Budapest V. kerületi szervezetének 2002. októberi rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata
Hoffmann Rózsa (1948) tanszékvezető egyetemi docens. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatója az Országos Köznevelési Tanács tagja.)3

Vita a szexuális irányultságról

Fontos etikai vitatémává vált 2003-ban a magyar református egyházban a szexuális irányultság kezelése felsőoktatási intézményekben. Az az eset, ami e vonatkozásban hazánkban nagy nyilvánosságot kapott, nem a közoktatásban, hanem egyetemen esett meg, de tanulságai nyilván irányadóak az egyházi közoktatásra nézve is.

A látszat ellenére nem egyedi, nem véletlenül felvetődött ügyről van szó. A hasonló tárgyú vita az anglikán egyházban már-már skizmával fenyeget: az angliai püspökök megengedő álláspontra helyezkedtek, az afrikai egyházi vezetők viszont ezt elfogadhatatlannak tartják. Hazai egyházi berkekben nem várható skizma, mivel csak az afrikai álláspontnak van látható támogatottsága…

Ha nincs két versenyhelyzetben lévő nézet, akkor nehéz ideológiai címkét ragasztani az egyetlen létezőre. Mégis a külföldi kontextus arra indít, hogy a hazai történelmi egyházaknak a homoszexualitásra vonatkozó intelmeit a jelen dolgozat szemszögéből egyértelműen konzervatív álláspontnak tekintsem. A liberális és a baloldali nézetek többnyire az egyházon kívül nyilvánulnak meg, bár kutatásaim során most találtam néhány keresztény ellenvéleményt.

KIRÚGTAK EGY HOMOSZEXUÁLIS DIÁKOT A REFORMÁTUS EGYETEMRŐL - Forrás:MTI 2004. január 12.12

A Károli Gáspár Református Egyetem „kirúgta az intézményből” azt az ötödéves teológia szakos hallgatót, aki nyíltan homoszexuálisnak vallotta magát. Az egyetem szerint az eset teológiai kérdés, az ombdusman azonban másképp látja. A Károli Gáspár Református Egyetem „kirúgta az intézményből” azt az ötödéves teológia szakos hallgatót, aki nyíltan homoszexuálisnak vallotta magát - hangzott el a Klub Rádió hétfő esti adásában. A fiú édesapja jogellenesnek tartja a hallgatói jogviszony megszüntetését, ezért bírósághoz fordult. Mint felvezetésében a műsorvezető elmondta, a 24 éves - a születés közbeni oxigénhiány miatt mozgás- és beszédsérült - fiú éveken keresztül küzdött azzal, hogy elfogadja magát, többször kísérelt meg öngyilkosságot, majd megkereste a hozzá legközelebb álló professzort, hogy segítséget és lelki támaszt kérjen. Orosz József közlése szerint nem sokkal később a dékán „a kari tanács elé citálta” a hallgatót, akit végül „elcsaptak”.

Az egyetemről eltanácsolt diák a műsorban elmondta: azért fordult problémájával a kar dékánjához, mert pszichológusként a professzor volt az intézmény lelki gondozója, ezért úgy gondolta, bátran, bizalommal fordulhat felé. Közlése szerint a kari tanács azután döntött kizárásáról, hogy a diákság kérvényt írt a hittudományi karnak, szorgalmazva: foglaljanak állást arról, a homoszexualitást vállaló teológus hallgatók vállalhatnak-e lelkészi szolgálatot.

Ezt követően meghívást kapott a kari tanács 2003. október 10-ei ülésére, ahol őszintén válaszolt a kérdésekre, miközben „a bűnös képét, az istentelen és elkárhozott képét” próbálták rávetíteni.

Karasszon István, a kari tanács tagja kiemelte, hogy nem volt könnyű a döntés, a hallgatót végül a lelkészi szolgálatra való alkalmasság alapján zárták ki. Arra a kérdésre, van-e olyan rendelkezés, amely kizárja, hogy az egyetem hallgatója lehessen az, aki magát homoszexuálisnak vagy leszbikusnak vallja, a professzor úgy nyilatkozott: „ilyen nincs”.

A fiú édesapja beszámolt arról, hogy a napokban keresettel fordult a bírósághoz, kérve az egyetem határozatának felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a kari tanács az ügyet alapvetően egyházetikai kérdésnek minősítette, etikai és nem jogi kérdésként kezelte. Úgy vélte: a hallgatói jogviszony megszüntetése a felsőoktatási törvény alapján eljárásjogilag és tartalmában is jogellenes volt. Utalt arra, a püspök levelet írt a kari tanácshoz, amelyben arra hívta fel a testületet, hogy a család által is felvetett kompromisszumot megfontolva - miszerint a fiú lemondana a lelkészi hivatásról de megkaphatná teológusi diplomáját - emberséges döntést hozzanak.

Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman a Klub Rádió adásában úgy vélte, hogy a döntés a világi jogba is ütközik, de megítélése szerint megosztja a reformátusokat is.

Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese feltételezte, hogy egy nem állami fenntartású intézmény tehet olyan jellegű kikötéseket, amelyek szerint az oktatás elvégzése és az azzal betölthető állás között összefüggés van, ezt az esetet azonban álláspontja szerint mindenképpen szabályozni kell.

Teológiai kérdés?

A hittudományi kar dékánját, Németh Dávidot az MTI-nek hétfőn nem sikerült elérnie. Az ügyben nem kívánt nyilatkozni Szabó István, az egyetemet fenntartó Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az egyetem hittudományi karának kari tanácsa múlt héten az interneten nyilvánosságra hozott, az MTI által is közzé tett állásfoglalásában kiemelte: az egyház a Biblia alapján nem helyeselheti a homoszexuális kapcsolatok megáldását, a homoszexuális párok házasságkötését, gyermekvállalását, homoszexuális életet folytató, vagy azt propagáló vallástanárok és lelkészek képzését, szolgálatba állítását, illetve szolgálatban tartását.

Mint írták, az újszövetségi szexuáletika alapja az a házasságfelfogás, amely szerint a szexualitásnak a férfi és a nő kizárólagos életközösségében van a helye, ennek egyetlen alternatívája van: az önmegtartóztatás. A kari tanács rámutatott arra: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi.

A magyar középiskolákban elképzelhetetlen, hogy e kérdésről bármiféle vita kialakuljon, az egyházi iskolákban meg ez végképp föl sem merülhet. Mivel azonban a nyugati világban nagyon is napirenden van a kérdés, arra kell számítanunk, hogy a helyzet hazánkban is változás előtt áll. Elég csak olyan kiemelkedő művész reflexiókat tekintenünk, mint Pedro Almodóvar „Rossz nevelés” című filmje. Nem is kell figyelünk az amerikai vagy éppen az osztrák katolikus egyházban súlyos helyzetet okozó pedofil botrányok ügyére, hogy biztosak legyünk: a református botránynál még sokkal nagyobb földrengések várhatók a katolikus oktatási intézmények környékén.

Szempontunkból érdekessé, s konzervatív-liberális etikai konfliktussá teszi az ügyet, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter 2004. január 14-én elítélte az egyetem döntését, mivel „az alkotmány, a magyar törvények nem írhatók felül holmi házszabályokkal, belső rendelkezésekkel”.
A baloldali álláspontot is megnyilatkozásra késztette a probléma. Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter által irányított tárca felajánlotta személyes és jogi segítségét ahhoz, hogy az egyetemről eltanácsolt fiatalember jogait érvényesíteni tudja. A miniszter közleményében tudatta: tiszteletben tartja azt az elvet, hogy az egyházak hitéleti tevékenységével, elveivel összefüggésben nem feladata állást foglalni, de fontosnak tartja, hogy minden állampolgár megfelelő védelmet kapjon, ha emberi jogait – jelen esetben az egyenlő bánásmódhoz való jogát – érzi sérülni.
A hazai kereszténységben is megfogalmazódott a liberális álláspont, bár egyelőre távol attól, hogy az angliaihoz hasonlóan intézményesülhessen. A vita azonban segített abban, hogy kívülállóból legitim vitapartnerré váljon a keresztény melegek képviselője:

„Jézus azt mondja, hogy ha ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, akkor ott vagyok köztetek. Az egyház nem a püspöki kart jelenti, hanem azt a néhány embert, aki levest oszt a hajléktalanoknak, vagy aki közösen imádkozik, vagy összejön azért, hogy a más közösségből kirúgott melegek is megélhessék valahol a kereszténységüket…

…Az Új Ember főszerkesztője úgy vélte, hogy ez a lap nem az a lap, melynek hasábjain nekem vitát kellene folytatnom a Magyar Katolikus Püspöki Karral. A Mérleg, egy katolikus teológiai folyóirat főszerkesztője viszont felhívta a figyelmemet, hogy 2000-ben a Pax Romana kongresszusán pont ez a körlevél lesz a téma. Ez egy katolikus értelmiségi mozgalom, amely a keresztény hit bázisán állva az aktuális kérdésekre keresi a válaszokat… …A Pax Romana régi elnöke bocsánatot kért tőlem, és rajtam keresztül a melegektől azért, hogy ezzel a témával korábban nem foglalkoztak. Azóta tagja vagyok a szervezetnek.”

(Interjú Birtalan Balázzsal, az Öt kenyér keresztény meleg szervezet vezetőjével, Mások, 2002/9., 20–23. o.)13

Liberális kérdésfelvetések

Ha a keresztény konzervatív nézetek képviselői etikai ítéleteikkel a közélet vizeire eveznek, természetesen támadásoknak is kiteszik magukat. Házon belül, mint láttuk, még akár az oktatási miniszter véleményével dacolva is meg lehet határozni, hogy mi számít etikai kérdésnek és mi nem számít annak, de amint elhagyjuk a keresztény konzervatív véleményformálók felségterületét, új kérdések kerülnek elő. Mint a szexuális irányultságról folyt vita megmutatta, ezek között olyanok is vannak, amelyek már eljutottak a jogi szabályozás szintjéig, s közben az etika síkján is megfogalmazást nyertek.

Ilyen kérdéssé vált az elmúlt hat évben az etnikai szegregáció problémája. A liberális oktatáspolitika komoly mozgásteret nyújtott az etnikai integráció híveinek (miniszteri biztosi hivatal, országos integrációs hálózat, európai parlamenti képviselői hely, törvény az egyenlő bánásmódról, integrációs normatíva stb.). A szegregáció felszámolásának harcosai saját álláspontjukat etikailag is értelmezik, és a konzervatív erők ellen irányozzák. A konzervatív álláspont itt sem feltétlenül valamely jobboldali politikai párt programját jelenti. A következő szemelvényben szereplő Miskolc városában például az MSZP és az SZDSZ a szegregáció fő felelőse, bár a közleményekből az a valószínű, hogy az önkormányzati választások nyerteseként a Fidesz is hozzájuk hasonlóan járna el. Mindenesetre a számunkra elsődlegesen fontos egyházi iskolafenntartók a különböző színű önkormányzati fenntartókkal együtt bizony alaposan megkapják a magukét a liberális véleményformálóktól:

„A speciális és a kis létszámú osztályok tehát nagymértékben a roma diákok elkülönítésére szolgálnak. Mindazonáltal a cigány tanulók mintegy 80 százaléka normál iskolák normál osztályaiba jár; nagyobbik részük nem cigány társaikkal együtt. A miskolci roma általános iskolások 55 százaléka jár nem cigány többségű osztályba. A többiek cigány többségűbe, 13 százalékuk homogén roma osztályokba. A város vezetését aggasztja, hogy az önkormányzati iskolahálózat évről évre nagyobb arányban kénytelen roma gyerekeket fogadni. Nemcsak demográfiai okok miatt, hanem azért is, mert az egyházi iskolák, a hat- és nyolcosztályos középiskolák elszívják a középrétegek gyerekeit, de határozottan elzárkóznak a cigány diákok felvételétől. Öt általános iskolába a tanulók többsége körzeten kívülről jár; bízvást tekinthetjük ezeket elit iskoláknak. Nevezzük puffer iskoláknak a köztes, tehát elitnek nem számító, de nem is cigány többségű iskolákat, melyeknek az a funkciójuk, hogy stabilizálják a beiskolázási arányokat. A puffer iskoláknak kulcsszerepük van a város oktatáspolitikájában, a két tannyelvű oktatásnak pedig abban, hogy a puffer iskolák megőrizzék státusukat, ne „cigányosodjanak el”, tanulói létszámuk ne csökkenjen kritikus szintre…

…Az etnikai szegregáció tűrhetetlen jelensége a hazai közoktatásnak, de nem egyszerűen diszkrimináció következménye, amelynek tettesét fülön lehetne csípni.”

Népszabadság, Zolnay János, A szerző az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa, 2005. október 18.14

Dolgozatunk szerencséjére a legtekintélyesebb keresztény-konzervatív etikai kódex-alkotó szakember expressis verbis kifejti nézeteit a fenti kérdésben, tehát rendelkezésünkre áll a baloldali liberális etika által bírált jelenség autentikus konzervatív apologetikája:

„A következő etikai probléma az alapértékek, illetőleg sorrendjük tisztázatlanságából fakad.

Az oktatásügyben két fontos alapelv létezik, amelyek bizony ellentétesek egymással. Az egyik a szabad iskolaválasztás alapelve, amelyet 1993 óta törvény mond ki (pontosabban már 89 óta, hiszen ennek jegyében kapták vissza az egyházak az intézményeiket). Ez az alapelv arról szól, hogy minden szülőnek és gyereknek joga van olyan iskolát választani, ami nem csak világnézetében, hanem mondjuk a pedagógiai-módszertani kultúrája tekintetében is megfelelő a számukra. A másik alapelv az átjárhatóság, az egységesség, az esélyegyenlőség és az integrált oktatás alapelve. Ez a baloldali gondolkodás értékrendjében abszolút formában jelenik meg (lásd pl. az oktatási rendszerünket 1945–89 között, amikor is az egy ütemre menetelés kényszerében alakult és működött az iskolarendszerünk). A cél itt az, hogy minél tovább tartsuk együtt a gyerekeket, mondván: így adhatunk nekik egyenlő esélyeket. Nehogy véletlenül valaki kilógjon a sorból! Ezt még megengedjük a kiváló sportolóknak, a balett-, esetleg a zeneművészeknek, de nehogy véletlenül kiemelkedjék a tömegből az, aki szellemiekben tehetséges, aki gyorsabban tudna haladni a többieknél! (Ennek a nagy egységesítésnek a betonfalát sikerült nehezen megtörni 1989-ben, amikor létrehoztuk az első nyolcosztályos gimnáziumot éppen azért, hogy legyen a tízéves korban már tehetséget ígérő gyerekeknek egy gyorsabb haladást biztosító iskolája.)

Ez a kétféle alapelv nyilvánvalóan ellentmond egymásnak. Vagy együtt akarom tartani a gyerekeket, vagy megengedem az alternatív iskolák működését. Vagy ha mindkettő fontos, akkor megkísérlem őket egyensúlyban tartani. Ennek a kétféle alapelvnek az ütközése vezetett a tanév elején látványos robbanáshoz Jászladányban. Semmi másról nincs ott szó, mint hogy a szülők úgy gondolták, hogy méltatlan számukra az az állapot, amelyben az iskola vegetál. Ezért létre akartak hozni egy alapítványi iskolát meglehetősen csekély tandíjjal, de beleütköztek a kényszerű együtt-tartás idealizált alapelvébe. Miközben a szabad iskolaalapítás joga törvényben foglalt alapjog. (Az integrált oktatást mindenek fölébe helyező hang-adók jellemző módon többnyire nem ilyen iskolákba járatják a gyermekeiket, unokáikat.)”

(A KÉSZ Budapest V. kerületi szervezetének 2002. októberi rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata
Hoffmann Rózsa (1948) tanszékvezető egyetemi docens. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatója az Országos Köznevelési Tanács tagja.)3

Vannak-e olyan etikai kódexek, amelyek a szegregációval kapcsolatos iskolai etikát kódex formájában kezelik? Úgy tűnik, kormányra kerülve a liberálisok nem iskolai etikai kódexekben kodifikálták az általuk követésre javasolt szabályokat. A szabadelvű oldalról érkező etikai parancsolatokat tehát nem az iskolai dokumentumok világában kell keresnünk, hanem a Mihály Ottó által még 2001 őszén kifejtett liberális álláspontnak megfelelően a törvényben. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény az egyházi iskolákra épp úgy vonatkozik, mint a többire, tehát nincs külön egyházi iskolai dokumentum.

Magán-beszélgetésekből tudható, és Hoffmann Rózsa nyilatkozataiból visszaigazolható, hogy a konzervatív etikai kódexek szerzőinek a különböző bőrszínű gyerekek integrációját célzó állami rendelkezésekről leginkább a hagyományos közösségeket szétzúzó proletár internacionalizmus kozmopolita terrorja jut eszébe. Tőlük tehát hiába várunk befogadóbb etikai rendelkezéseket.

Van velük szemben álló nagy tekintéllyel rendelkező keresztény vallási indíttatású, ám baloldali-liberális szöveg e tárgyban, csak nem hazánkból:

Ma azt mondom nektek, barátaim: akármilyen nehéz és csalódott ez a pillanat - én mégiscsak álmodozom. Az amerikai álmot álmodom tovább.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: „Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő”.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon Georgia vöröslő dombjain a volt rabszolgák fiai és a volt rabszolgatartók fiai le tudnak ülni együtt a testvériség asztalához.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon még Mississippi Állam is, ez az elnyomás és igazságtalanság hevétől fulladozó sivár pusztaság is átváltozik a szabadság és az igazságosság ligetévé.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon az én négy gyermekem is olyan országban élhet, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján ítélik meg őket.

Ma álmodozom.
Arról álmodozom, hogy Alabama Állam, ahol a kormányzó most gáncsoskodik és jogtiprást fröcsög, egy szép napon olyan hely lesz, ahol a fekete kisfiúk és kislányok kéz a kézben tesvérként sétálhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.
Ma álmodozom.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon minden völgy fölemelkedik, minden domb és hegy lealacsonyodik, az ugar kivirul, ahol egyenetlenség van, ott egyenesség lesz, felragyog az Úr dicsősége, és ezt minden érző lény látni fogja.

Ez a reménységünk. Evvel a hittel térek vissza Délre.
Evvel a hittel a reménytelenség hegyéből is kihasíthatjuk a remény kavicsát.

Evvel a hittel a cívódások országos csörömpölését áthangolhatjuk a testvéri egyetértés szép szimfóniájává.

Ez a hit képessé tesz bennünket arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, együtt vállaljuk a börtönt, együtt álljunk ki a szabadságért, tudván tudva, hogy egy szép napon szabadok leszünk.

Azon a napon Isten minden gyermeke új jelentéssel tudja majd énekelni szózatunkat: „Az országom a tiéd: Szabadság édes földje, rólad dalolok. Föld, melyen atyáim haltak, föld, mely a bevándorló atyák büszkesége, minden hegyoldalról a Szabadság csengjen!”

S ha Amerika nagy nemzet lesz, akkor ez valóra is válik.

Csengjen tehát a Szabadság New Hampshire csodálatos dombtetőiről!
Csengjen a Szabadság New York hatalmas hegyeiről!
Csengjen a Szabadság a pennsylvaniai Alleghenies magaslatokról!
Csengjen a Szabadság Colorado hósipkáiról!
Csengjen a Szabadság California girbe-gurba csúcsairól!
De ez nem elég. Georgia köves hegyormáról is csengjen a Szabadság!
Csengjen a Szabadság Mississippi minden domboldaláról és szelíd lankáiról. Minden egyes lejtőről csengjen a szabadság!
Ha a Szabadságot zengjük, ha minden faluból, minden pusztáról és minden telepről zengjük a Szabadságot, az összes államból és városból, akkor előrébb hozhatjuk azt a napot, amikor Isten mindegyik gyermeke, feketék és fehérek, zsidók és keresztények, kálvinisták és pápisták megfoghatják egymás kezét, és együtt énekelhetik a régi néger spirituáléval: „Végre szabadok, végre szabadok, végre szabadok vagyunk, hála a mindenható Istennek.”

Martin Luther King beszéde, 1963. Washington15

Martin Luther King beszéde ugyan stílusában elüt az egyházi iskolai etikai kódexektől, de célját tekintve nagyon is párhuzamos velük. Etikai normákat tartalmaz, mélyen keresztény gondolatmenet, és egynémely mondata kifejezetten iskolai használatra is telitalálat. Alkalmas kiindulópont volna egy progresszív keresztény etikai kódex felállításához. Az etikai kódex műfaját azonban Magyarországon egyelőre kisajátította magának a konzervatív keresztény-nemzeti világnézet.

A progresszív keresztény etika pozíciói

A hazai egyházi iskolák világában a Martin Luther Kinghez köthető etika ma még egzotikus ritkaságnak számít. Talán ezért van, hogy e dolgozat készítése során nem tudtam ennek a hangütésnek megfelelő etikai kódexre bukkanni. Ha ilyen kódex nincs is, ilyen etika azért van. A keresztény iskolafenntartók között a Wesley János nyomdokain haladó metodizmus intézményeinek munkájában jelenik meg ez az éthosz.

Éppen a Wesley könyvek sorozatában jelent meg egyébként a Szociális munka etikai kódexe. (A Wesley János Főiskolán már arra is nyílt alkalom, hogy élesben, konfliktushelyzetben lehessen érvényesíteni etikai elveket, 1999-ben egy nagy nyilvánosságot kapott belső vita során.) A Wesley János nevét viselő iskolák azonban az oktatási munka számára nem készítettek még etikai kódexet. Annál látványosabb a napi tevékenységük:

Népszabadság Online, 2007. szeptember 4.

Huszonegy hajléktalan folytathatja általános iskolai tanulmányát és tanulhat szakmát az idei tanévben a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Szakképző Oltalom tagozatán; a tanévnyitót kedden tartották Budapesten a Wesley János Lelkészképző Főiskolán.

A beiratkozóknak lehetőségük lesz általános iskolai végzettséget és piacképes szakmát szerezni - hangzott el a tanévnyitón.

A tanulni vágyó hajléktalanok oktatásánál az általános iskola esti kerettantervét használják egyéni tanrendben párhuzamos szakmai oktatással. A hallgatókat ösztöndíjjal is támogatni kívánják. A beiratkozók többsége funkcionális analfabéta, hat közülük analfabéta.

A jelentkezőket Iványi Gábor, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora köszöntötte.
A hajléktalanok képzése ebben a formában az idei tanévben indul útjára.

(MTI)16

Iványi Gábor gesztusa a most folyó tanév elején nyilván szándékosan provokálja az egyházi közoktatás egész etikai beállítódását. Gondoljunk csak bele: a hódmezővásárhelyi reformátusok etikai kódexe bizony nehezen volna alkalmazható az Oltalom tagozaton a pedagógiai munkában… Kár volna azonban elvitatni a szilárd etikai fogódzókat a Wesley iskola és a fenntartó Evangéliumi Testvérközösség kezdeményezésétől.

Iványi rektor úr kezdeményezésének etikai súlya nem szorul méricskélésre. E dolgozat keretében mégis fontosnak tartom, hogy megbecsüljem, a progresszív keresztény megközelítés milyen pozícióban van a konzervatív szemléletű egyházi közoktatáshoz mozdíthatatlan tömbjéhez mérve.

Nos ehhez látnunk kell mindenekelőtt, hogy a latin-amerikai képtől eltérően a hazai nagy keresztény egyházak csak nyomokban vannak jelen a nyomorgó rétegek körében folyó közoktatás területén:

A nagyvárosokban tapasztalható állapotokat, és az egyházi iskolák pozícióját világosan rögzíti Zolnay János imént idézett két bekezdése Miskolcról.

A kisebb településeken működő egyházi iskolák gyakran még súlyosabb szegregációt hoznak létre. Ilyen például a kunszentmiklósi helyzet, ahol óvodától érettségiig létrejött a református oktatás, szinte kizárólag nem cigány gyermekek és tanulók részére. A település önkormányzati iskolája ennek megfelelően az évek során a cigány diákok és a frusztrált pedagógusok számára állított csapdává változott. Van ellenkező előjelű eset (pl. Törökszentmiklóson), ahol a képlet éppen fordított (református fenntartásban működik a szegregált cigány iskola), de a helyzet semmivel nem jobb. Ezeken a helyeken forradalmi javulást jelentene Martin Luther King keresztény koncepciójának megjelenése. Erre azonban nem sok esély látszik.

Baloldali liberális keresztény törekvések hozták létre a Sylvester János Protestáns Gimnáziumot Zuglóban. Ám ennek létrejöttéhez éppen az kellett, hogy az alapítókat előbb kisöprűzzék a Magyarországi Református Egyház Baár Madas Gimnáziumából. A körülmények etikailag jól elemezhetők volnának, de sajnos a konfliktus idején még nem készült írott etikai kódex. Ifj. Bibó Istvánt, aki mindkét intézményben igazgatóként tevékenykedett, egy miépes kötődésű erőcsoport „száműzte” az egyházon kívülre. Bibóék tevékenysége fontos kristályosodási pont lehet a progresszív protestáns teológiai-pedagógiai törekvések jövője szempontjából. Az iskola középosztályi környezetben működik, tehát arra nincs módja, hogy a wesleyánusokhoz hasonló tapasztalatokat szerezzen társadalmi kirekesztettségben élő fiataloknak a közoktatásba való bekapcsolódásáról.

A Magyarországi Református Egyház progresszív etikai irányultságú közoktatási tevékenysége a hazai nyomorgó közösségek körében igen gyenge. Bámulatos eredményeket tudhat magáénak viszont a kárpátaljai református cigány misszió, és az ennek keretében létrejött iskolák sora. Az ott munkáló éthosz és pénz részben Hollandiából érkezik, részben az „Adj egy évet Jézusért” nemzetközi önkéntes szolgálathoz köthető, részben pedig a sárospataki teológiái főiskolára támaszkodhat.

Iskola és gyülekezeti terem egyben

Mint arról korábban már hírt adtunk, a szürtei cigánygyerekek számára korszerű iskolát épít a hollandiai Nieuw-Vennep város kálvinista gyülekezete. – Az épület kétszintes, összkomfortos, a legkorszerűbb nyílászárókkal, központi padlófűtéssel és vizesblokkal felszerelt, a XXI. század követelményeinek minden szempontból megfelelő lesz – tudtuk meg Bátori Józseftől, az építkezést koordináló Dorcas AID segélyszervezet munkatársától. Mint elmondta, az építkezés tavaly kezdődött, majd a kényszerű téli szünetet követően, április 4-től újrakezdték a munkálatokat a nieuw-vennepi önkéntes építők. Jelenleg négy fő dolgozik az épületen, akik a tetőtéri helyiségek kialakítása mellett a kazánház és a fűtési rendszer beállításán dolgoznak. Ha minden a terveknek megfelelően halad, szeptemberre elkészül az iskola mellett a helyi református cigánygyülekezetnek is helyet adó épület – tájékoztatott Bátori József.

Sankó József, a Szürtei Református Cigánygyülekezet gondnoka lapunknak elmondta: a Kozma Károly misszionáriusnak köszönhetően hat évvel ezelőtt megalakult önálló szürtei cigánygyülekezet istentiszteleteit, bibliaóráit eddig magánházaknál tartotta, de mostantól az új épület tetőterében egy hatalmas gyülekezeti terem áll majd rendelkezésükre.

A cigányok másik nagy problémája az volt, hogy a gyerekek közül kevesen jártak az állami iskolába, sokan nem tanultak meg még írni és olvasni sem. Tavaly ősztől azután a még csak félig kész épületben kialakítottak egy termet, ahol fűrészporos kályhával fűtöttek, hogy megkezdhessék az alapok oktatását az analfabéta kicsinyeknek. Huszonkét gyerek iratkozott be akkor az iskolába, ahol Kozma Károlyon és Sankó Józsefen kívül egy amerikai és egy dán önkéntes tanítja a gyerekeket a betűvetésre. A kezdeményezők reményei szerint a szeptemberre teljesen elkészülő szép új iskolában még több cigánygyerek szerezheti majd meg az általános műveltség alapjait. Badó Zsolt17

Előre mutató, szociális érzékenységről tanúskodó kezdeményezést Magyarországon a történelmi egyházak közül a görög katolikus egyházban találunk viszonylag több helyen (Hodászon, Kántorjánosiban, Rakacaszenden). Ezek azonban még nagyon távol vannak attól, hogy közoktatási modellé váljanak.

A Római Katolikus Egyház Szalézi Rendje Kazincbarcikán tart fenn szakmunkásképzőt Don Bosco néven jelentős részben halmozottan hátrányos helyzetű (kb 50%-ban cigány) fiatalok számára. Ez az iskola nagy reményekkel indult, de éppen az etikai megközelítések harmóniáját nem sikerült megteremteni a fenntartó és az iskolavezetés között. A történet hasonlít a Baár Madas Gimnáziumban lezajlott váltáshoz, bár a diák célcsoport jellege árnyalja a helyzetet.

A katolikus egyházban nagy lehetőség a latin-amerikai tapasztalatok behozása a hazai „favellák” világába. Az első erre irányuló kísérlet már eredményeket hozott: Esztergomban, az ország egyik legszörnyűbb cigánytelepére költözött évekkel ezelőtt néhány spanyol marista szerzetes. Fölépítettek egy jól felszerelt közösségi házat, elindítottak benne egy EU támogatást élvező tanodát, és felvették a harcot a nyomor és a kitaszítottság jelenségeivel a közoktatás területén. Iskolát azonban nem tartanak fenn Esztergomban, így iskolai etikai kódexük sincs.

2006. novemberében indult Tápiószecsőn a Magyar Katolikus Karitasz és a magyar jezsuiták részvételével és támogatásával egy cigányokat segítő tanodai jellegű program, amelynek az analfabétizmus és a funkcionális analfabétizmus felszámolása a célja. Az ilyen programok előképe a római egyházban az alsószentmártoni plébánia lassan három évtizede folyó példaadó cigány pasztorációs tevékenysége.

Az alsószentmártoni római katolikus egyházközség közoktatási tevékenységgel is foglalkozik: óvodát és tanodát tart fönn, s meghatározó szerepe van a Collegium Martineum cigány tehetséggondozó középiskolai kollégium működtetésében. Ehhez németországi katolikus gyülekezetektől érkezett a legtöbb eszmei és anyagi segítség.
A kollégium ennek megfelelően nem is a pécsi püspökség fenntartásában működik, hanem a német partnerekkel közös alapítványi formában. A szemelvény Lothar Weiss nevét idézi, aki a németországi Wittenben plébános volt ekkoriban, és meghatározó szerepet játszott a Collegium Martineum létrehozásában.

A kollégium alapítójaként szerzett személyes tapasztalataim arról győznek meg, hogy a püspökségtől független fenntartói konstrukció a működéshez szükséges etikai elvek folyamatosságának legfőbb biztosítéka. Püspöki fenntartásban biztosan problémák adódtak volna a diák participációnak a kollégium irányításában való intézményesült formájával. Ez a hazánkban ismert balliberális szabályzatokhoz képest is radikálisabb, modern bázisdemokrata, megkockáztatom, néhol akár az anarchista működésmódot idéző színezetet hoz az egyházi etikai szabályozások világába:

Taní-tani 2005/2006-os tanév 4. szám, Alternatív tükör, Heindl Péter: A házi konferencia rendszere a diákok által működtetett mánfai Collegum Martineumban

Lothar hozott egy szabálytervezetet, egy általa elképzelt diák-önkormányzati modellről. A szöveg nem volt más, mint egy hetente tartott kollégiumi csoportgyűlés – egy „házi konferenciának” elnevezett döntéshozó szerv – működési rendje. Több volt ez annál, mint amit Magyarországon ma diákönkormányzatnak neveznek. A szövegből kiderült, hogy a szabályok szerint a döntéseket nem valamiféle választott diákképviselet, hanem a diákok egész közössége közös munkával készíti elő és hozza meg. Ezen túlmenően a házi konferencia döntési jogkörével képes alapvetően meghatározni a kollégium egész működését. A kollégistáknak nem egyetértési joguk van a döntések meghozatala során, és nem is kell kikérniük a tanárok egyetértését a döntéseik érvényességéhez. Ők maguk hozzák a döntéseket a saját sorsukat illetően.

Lothar a 20. század első felének nagy pedagógus egyéniségének, a Varsóban zsidó árvaházat vezető és a háború alatt a gettóba hurcolt „gyermekeit” a gázkamrákig kísérő Janusz Korczaknak a műveire hivatkozott, amikor a valódi diákönkormányzat lehetősége mellett érvelt. Határozottan állította, hogy a fiatalok képesek saját életükre vonatkozóan felelős döntéseket hozni, ha kellő információ áll rendelkezésükre, és alkalmuk van a döntések előtt a felvetődő kérdések alapos megvitatására.

Nagyon sokat vitatkoztunk. Először nem is annyira a konkrét tervezeten, mint magán a koncepción. „Minden hatalmat a diákoknak!” Néhányunknak nagyon tetszett, másoknak kevésbé. Volt, aki még Golding A legyek ura című regényére is hivatkozott elrettentő példaként, attól tartva, hogy a gyerekek majd egymást fogják tönkretenni. A koncepciót pártolók erre reagálva azzal érveltek, hogy a szabályok szerint a javaslatok megvitatásában a „felnőttek” is részt vesznek, sőt szavazati joguk is van. Igaz, a nevelők a kollégistákhoz képest a házi konferenciákon erősen kisebbségben vannak, na de hát éppen ettől valódi diák-önkormányzati szerv a házi konferencia!

A közös nevező a vita során az volt, hogy mindannyian meg akartuk csinálni a kollégiumot. S ebből a szemszögből Lotharnak jó tárgyalási pozíciót biztosított a Renovabis pénze, ami fölött ő rendelkezett, s ami nélkül a Collegium Marineum fennmaradásának nem lett volna esélye.

Ismerjük hát meg a szabálytervezet pontjait! (Az eredeti, Lothar által beterjesztett javaslat már nincs meg. Az alábbi szöveg az első hetek-hónapok során rögzült, és azóta követett szabályokat tartalmazza.)

1. A kollégiumi csoport működésével kapcsolatos döntéseket a hetente ülésező házi konferencia hozza.
2. A házi konferencián részt vesznek a csoport diákjai, nevelői és a gazdasszony.
3. A házi konferencia résztvevői körben ülnek, egymás háta mögé ülni, vagy a többiektől elkülönülve helyet foglalni senkinek nem lehet.
4. A házi konferencián a részvétel kötelező.
5. A házi konferencia üléseit hetente más és más levezető elnök vezeti.
6. A házi konferenciáról, hozzászólásairól és döntéseiről minden esetben jegyzőkönyv készül, melyet hetente más és más kollégista vezet.
7. A levezető elnök és a jegyzőkönyvvezető csak kollégista lehet, nevelő nem.
8. A konferencia ülései mindig a napirendi pontok összegyűjtésével kezdődnek. Napirendi pontra a házi konferencia bármely résztvevője tehet javaslatot. Az elnök valamennyi javaslatot köteles napirendre venni.
9. A napirendi pontokat a házi konferencia egyenként tárgyalja. Az egyes napirendi pontok tárgyalása mindig a javaslattevő előterjesztésével kezdődik, majd ezt követően a jelentkezések sorrendjében „parlamentáris keretek között” folynak a hozzászólások.
10. Amennyiben a konferencia során valaki valamilyen döntés meghozatalára tesz javaslatot, azt meg kell vitatni, majd az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A házi konferencia javaslatait szótöbbséggel hozza.
11. A döntéssel szemben a házi konferencia valamennyi tagját megilleti a vétó joga. A döntéssel szemben akkor emelhető vétó, ha a döntést a konferencia bármely tagja magára nézve oly mértékben tartja sérelmesnek, hogy a döntés végrehajtása esetén nem szívesen venne részt a továbbiakban a kollégiumi közösségben. A vétót röviden indokolni kell. A házi konferencia azonban nem teheti meg azt, hogy az indokot elégtelennek minősítve érvényteleníti a vétót.
12. A házi konferencia minden esetben reflexióval zárul. A reflexió során a körben ülő résztvevők egymás után néhány mondatban reflektálnak a konferenciára, illetve a legutóbbi konferencia óta eltelt időszakra.
13. A házi konferencia jegyzőkönyveit meg kell őrizni.
A hozzászólások tartalmát illetően csak egy korlátozást javasolt Lothar s nevezhetjük ezt a szabályzat utolsó pontjának:
14. Ha valakiről (magunkról, vagy másokról) beszélünk, pontosan meg kell neveznünk, hogy kiről van szó.18

A progresszív keresztény etikai törekvések társadalmi és intézményes pozícióinak felmérését szeretném számszerűsíteni is. A számadatok lehetnek sokat mondók, bár az etika területén nehéz definiálni, mit is mérnek. A jószándékot és az elkötelezettséget nyilván nem tudjuk megszámolni.

A különböző elkötelezettségű (konzervatív, liberális, baloldali) etikai rendszerek azonban elég élesen elkülönülnek ahhoz, hogy jól megszámolhatók legyenek. A fenti panoráma láttán bátran kimondhatjuk: a hazai nyomorgó közösségekben dolgozó közoktatási intézmények körében expressis verbis baloldali vagy liberális etikai megközelítésűeket a nagy egyházakon belül nem találunk. Az Iványi Gábor fémjelezte egyházi közösség ma hazánkban az egyetlen kifejezetten baloldali liberális keresztény egyházi intézményfenntartó.

A konzervatív dominancia minden más keresztény egyházban olyan erős, hogy a többi intézmény-fenntartónál még azok a szakemberek is idomulnak a konzervatív szóhasználathoz, akiknek tevékenysége más megközelítést tükröz. Azt fogjuk tehát operacionalizálni, hogy milyen társadalmi erőt jelentenek a konzervatív dominanciájú egyházak az Evangéliumi Testvérközösséghez képest.

Az egyes egyházak erejét, jelentőségét sem egyszerű dolog megragadni. 1998. és 2002. között erőteljes törekvés mutatkozott a nagyegyházak és az államigazgatás részéről, hogy az egyes egyházak pozícióját a népszámlálási eredményekkel mérjék. Az utolsó öt évben az állam az 1%-os jövedelemadó felajánlások száma alapján határozza meg az egyházak társadalmi súlyát.

Nos 2002-ben a Római Katolikus Egyházat 334.951 állampolgár támogatta adója 1%-ával. 2007-re ez a szám 438.887-re nőtt.

Az Evangéliumi Testvérközösség támogatóinak száma szinte pontosan ennek az ezredrésze. 2002-ben 315 fő, 2007-ben 430 fő.

Azt hiszem, a fenti számok mindent elmondanak a társadalomban kialakult erőviszonyokról.

Iskolafenntartóként azonban az Evangéliumi Testvérközösség sokkal dinamikusabb képet mutat: a fővárosi VIII. kerületben nagy létszámú főiskolát és Borsodban, Szabolcsban, Csongrádban valamint Budapesten gyorsan növekvő számú közoktatási intézményeket tart fönn. A progresszív keresztény etika tehát offenzívában van, lehet hogy előbb-utóbb ez majd a nagyobb egyházakban is meghozza gyümölcsét.

Keresztény alternatívák

A vallási tájkép nem statikus.

A reformáció folyamata nem állt meg Kálvin Jánosnál és Dávid Ferencnél. A protestantizmus szakadatlanul újabb és újabb egymástól is független egyházi közösségeket produkál. 1620., a Mayflower óta pedig éppen ezek a közösségek létrehozták a világ legerősebb nagyhatalmát. A baloldali liberális szemléletű keresztény etikai rendszerekről szólva sem véletlenül egy metodista és egy baptista lelkész nevét emlegettük: a megmerevedett feudális struktúrákat az angolszász világban gyakran keresztény etikai oldalról kérdőjelezik meg.

Az angolszász, főleg amerikai gyökerű neoprotestáns kisegyházak, vagy ahogy a történelmi felekezetekben nevezik őket, a szekták mára meglehetős erőt képviselnek hazánkban is.

A legnagyobb ilyen egyház – ma hazánk negyedik legnépesebb egyháza – a Hit Gyülekezete. Iskolái még nem készítettek etikai kódexet, de az iskolai dokumentumok között megtalálható küldetésnyilatkozatok részben hasonló funkciót töltenek be. Álljon itt a debreceni Huszár Gál Iskola küldetésnyilatkozata. A fenntartói irányítást jól jellemzi, hogy ez a küldetésnyilatkozat nem más, mint az egyház vezetőjének, Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete vezető lelkészének ünnepi beszéde, 2003. szeptember 3.-án, iskola első évnyitóján.

A nyilatkozat szövegének tanulmányozásakor a etikai elemzési szempontunk lehet az, hogy milyen újdonságot olvashatunk más keresztény iskolák etikai kódexeihez képest. Nos, a fenntartó vezetője a kálvini tanítások nyomdokain haladva világosan utal a szociológiai szakirodalomban oly jól ismert protestáns etikára. A Max Weber által „evilági aszkézis”-nek nevezett éthoszt retorikai eszközökkel, ismétlésekkel különösen a figyelmünkbe ajánlja. Németh Sándor beszédében a kevéssé aszketikus csengésű „egzisztenciális boldogság”, a „világban való forgolódás”, „földi egzisztenciális pályafutás” kifejezések felelnek meg a weberi „világi hivatás”, „világi siker” kategóriáknak. Max Weber szerint az evilági anyagi sikerre eső hangsúly a kapitalizmus kialakulásának egyik titka, s az eleve elrendelés tanából fakad. A kálvini protestantizmusban a hívő a világi sikerben az üdvözülésre való kiválasztottság isteni jeleit látja.

Németh Sándornak a kálvinista Rómában elmondott beszéde tehát joggal tételez szerves folytonosságot a város hagyományai és a Hit Gyülekezete iskolájának etikai alapállása között:

Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a debreceni Hit Parkban az elismerésemet és a köszönetemet, gratulációmat fejezhetem ki, és egyben vezető társaimét, hogy a Huszár Gál Gimnáziumot és Általános Iskolát megalapítottátok. Köszönöm Debrecen városának, Önkormányzatának, Polgármesterének, hogy az iskola megalapítását támogatták, és lehetővé tették, hogy elkezdődjön ennek az iskolának a pályafutása, mellyel kapcsolatosan az a reménységem, hogy sokáig fog fennállni, fejlődni és növekedni és nagyon-nagyon sikeres ifjakat illetve hölgyeket fog kibocsátani az életbe.

Ezt az iskolát olyan egyház alapította, amely számára a látható világban a legfontosabb érték az ember, akivel kapcsolatosan Pál apostol azt mondta, hogy a földön a legfontosabb feladata az, hogy Istent keresse. Az oktatási intézményeinkben ezt a két rendkívül fontos szempontot igyekszünk integrálni és realizálni, nevelésben tanításban egyaránt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hívő emberek, akik elsősorban a természetfeletti transzcendentális boldogság keresésére és annak a megvalósítására koncentrálnak, ne feledkezzenek el arról, hogy nem mindegy: a földi pályafutásuk során milyen szinten valósítják meg egzisztenciális boldogságukat. Az oktatási intézmények nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy megadják a fiataloknak azt, hogy előnyös, kedvező helyzetből kezdjék el a küzdelmet a boldogságért.

Hiszem azt, hogy a Huszár Gál Gimnáziumban és Általános Iskolában olyan összeszedett és erkölcsileg stabil tanárok fogják oktatni a gyermekeket, akik nem elégszenek meg csupán azzal, hogy a világban való sikeres forgolódáshoz nyújtsanak alapismereteket és tudást, hanem más fontos, például szellemi- erkölcsi értékeknek és alapoknak a képviseletét is rendkívül fontos feladatuknak tekintik. Számunkra az ideális iskola az, amelyben a természetes életre, földi egzisztenciális pályafutásra is kiválóan magas szinten felkészítik az embereket, de emellett időtálló erkölcsi, szellemi alapokat is adnak a fiataloknak, ezen belül a fiatalokat nyitottá teszik a természetfeletti bölcsességre, tudományra, amely lehetővé teszi azt, hogy az ember a Teremtőjével közvetlen személyes közösségbe kerüljön, illetve ezt a közösséget élete során fenntartsa. Bölcsesség, tudomány, természetes képzettség valamint időtálló erkölcsi értékek: ezek tehát azok az alapelvek, amiket nagyon fontosnak tartunk, hogy az oktatási intézményekben megvalósuljanak s az oktatási-nevelési munkában integráltan megjelenjenek.

Huszár Gál nevének a kiválasztása is üzenet értékű, az iskola neoprotestáns jellegét határozza meg, vagyis azt, hogy ez az iskola vállalja a protestáns normákat, értékeket, hagyományokat, ugyanakkor ezek emellé helyezi azokat az értékeket is, amelyeket a XX. században a különböző teljes-evangéliumi keresztény reformmozgalmak újra felfedeztek.

Kívánom azt, hogy az iskola amellett, hogy kiváló szakmai munkát végez, a klasszikus egyetemes és helyi protestáns hagyományok mellett az új neoprotestáns értékeket is meg tudja jeleníteni a munkájában. Olyan emberek kerüljenek ki innen az életbe, akik nem a körülményeiknek elszenvedői, hanem aktív alakítói és szilárd erkölcsi, szellemi alapokon állva hazájuknak, városuknak, családjuknak áldásforrásai lesznek. Ezt kívánom a személyem és a Hit Gyülekezetének a nevében, hogy ezeket a rendkívül fontos oktatási és egyben erkölcsi, szellemi célokat tudja ez az iskola megvalósítani, tudjon növekedni, fejlődni és Debrecen városának a protestáns értékeihez hozzá tudjon járulni. Egyházunk budapesti intézménye, a Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium példájával szeretnélek benneteket bátorítani. Néhány száz fővel indult és ma ezer tanulója van. Egyházunkon kívülről is nagyon sokan felvételiznek ma már az iskolába és jól érzik magukat, és általában, akik elvégezték a gimnáziumunkat, döntő többségükben bekerütek az egyetemekre, főiskolákra. Kívánom hogy a Huszár Gál Gimnázium és Általános Iskola kezdje el a menetelést ezzel a mai nappal a siker felé, az eredményes munka felé. Ehhez kívánom Istennek a gazdag áldását a tanárokra, diákokra, a kedves szülőkre és mindazokra, akik ennek az iskolának a megalapítását és fenntartását támogatták, illetve támogatni fogják. Isten áldja meg Debrecent, a város vezetőit. Sok sikert!

A kereszténységen túl

Ha egyházi közoktatásról beszélünk, ma már túl kell tekintenünk a hagyományos keresztény egyházakon. A globalizáció elhozta Magyarországra a kereszténységtől eltérő gyökerű keleti vallásokat. Térhódításuk ma már a számok tükrében is figyelemre méltó.

Az Evangéliumi Testvérközösség adatait az imént a katolikusokéval vetettük össze. A keleti vallások adatait most a történelmi protestáns egyházakéhoz hasonlítjuk.

Ez nem teljesen fair, hiszen a katolikusok nagyon sokan vannak, az Evangéliumi Testvérközösség hívei nagyon kevesen. Igy látványosan tudtam megmutatni a háromszoros nagyságrendbéli különbséget. A történelmi protestánsok nem egész fele annyian vannak, mint a katolikusok, a keleti vallások hívei meg majdnem ötvenszer annyian vannak, mint az evangéliumi testvérközösség támogatói, tehát köztük a különbség csak egy nagyságrend lesz.

A reformátusoknak, az Erdélyi Gyülekezetnek, az evangélikusoknak és az unitáriusoknak együtt 2002-ben 147.301 fő ajánlotta fel az adója 1%-át, míg 2007-ben 190.603 fő.

2002-ben nyolcféle buddhista, egy taóista és két hindú vallási szervezet létezett. Ezeknek együttesen 11.521 fő ajánlotta föl adója 1%-át. 2007-ben már 14 buddhista szervezet létezett, és a hindúkkal, taóistákkal együtt a keleti vallások szervezeteinek 21.392 fő adta az 1%-át.

A keleti vallásokat tevőlegesen támogató magyar állampolgárok száma tehát ma már meghaladja a hagyományos protestantizmust adóforintjaikkal támogatók 10%-át. A növekedés üteme szintén figyelemre méltó: öt esztendő leforgása alatt majdnem megduplázódott: 86 %-kal nőtt a keleti vallásokat támogatók száma. Ez idő alatt a keresztény egyházak támogatóinak száma általában 30% alatti növekedést mutat.

A keleti vallási közösségek szerepe a közoktatásban ma még számszerűen nem jelentős. Dolgozatomban azonban mégis foglalkozom velük, mivel az eddig elemzett etikai kérdések ügyében nagyon is érdekes a szerepük. A keresztény egyházakban imént elemzett túlsúly a konzervatív etikai felfogások oldalán itt ugyanis kap egy kis ellensúlyt a liberális és a baloldali szemlélet felől.

A keleti vallások támogatói nem okvetlenül liberálisabbak vagy baloldalibbak, mint a keresztények. Pozíciójuk azonban sok ponton szembehelyezi őket a status quo-val, tehát nem véletlen, hogy rajtuk keresztül olyan etikai nézetek jelennek meg és nyernek mozgásteret a közoktatásban, amelyek a történelmi egyházak iskoláinak konzervatív légkörében nem találnák a helyüket.

Pillanatnyilag két buddhista gimnázium működik hazánkban. Nagyon is szimbolikus helyeken jöttek létre. Az egyik a baranya megyei Alsószentmártonban (ez a legnagyobb teljesen cigány lakosságú település Magyarországon). A másik a borsod megyei Sajókazán működik, amely pedig a legnagyobb cigány többségű település az országban. Mindkét közösségről tudnivaló, hogy 1% latt van az érettségizett lakosok aránya, tehát nagy a szükségessége az érettségit adó programnak. Mi több, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola már a Gandhi Gimnázium alapításában is közreműködött, tehát a buddhisták igazán lényeges pontokon exponálták magukat a cigány fiatalok középfokú oktatását célzó erőfeszítésekben.

A buddhisták koncentrált megjelenése a cigány fiatalok között (némiképp váratlan módon) nem a cigányság indiai eredetével legitimálja magát. Az alsószentmártoni és sajókazai pedagógiai programok ellátatlan területekről, jobb sorsra érdemes fiatalokról beszélnek, és - a közoktatásnak ebben a valóban rászoruló szegletében egy jelenkori ázsiai politikai-etikai mozgalomra hivatkoznak.

Az eszmei hátteret adó indiai vallási ébredés központi figurája Dr. Bhárat Ratná Bábászáhéb Bhím Ráo Rámdzsí Ámbédkar. A XX. század közepén a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszményére és az antiklerikális racionalizmusra építve, a tradicionális elnyomó társadalmi, vallási struktúrák felszámolására indított buddhista tömegmozgalmat. Az ő éthosza jelenik meg a hazai cigány falvakat megcélzó buddhista középiskolai munkában. Ezen a nehéz terepen szilárd etikai elvek nélkül aligha lehetne egyenesben tartani egy közoktatási intézményt. Dr. Ámbédkar tanítása a jelek szerint Bombaytól 6000 km-re is nyújtani tudja a kellő etikai tartást. A hazai buddhisták laza szervezettségű közegében lassacskán intézményesülő ámbédkarita közösség etikai kódexszel még nem, de hivallással már megjelent. Ez a hitvallás az indiai szent nyomdokain haladva a liberális és baloldali etika egyfajta buddhista párlata:

A Dzsaj Bhím Közösség hitvallása a „Dauăzăsj sî doj dă zminc”

A Dzsaj Bhím Közösség hitvallása a „Dauăzăsj sî doj dă zminc”. Ez a Dr. Bábászáhéb Bhím Ráo Rámdzsí Ámbédkar által 1956 októberében alkotott 22 fogadalom (Bávísz Pratidzsnyá) szövegén alapszik. A fogadalmak fele 50 éve változatlan formában került a hitvallásunk közé. Az első két pont sokkal régebbi: a Páli Kánon kétezer éves szövegéből Erőss Lajos 1906-ból való fordítása alapján illesztettük fogadalmaink élére. Az indiai társadalmi kontextusból Magyarországra nem átemelhető tizenegy fogadalom (1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 17., 18., 19., 20.) helyébe a mi helyzetünkhöz jobban illő mai mondatok kerültek.

22 Fogadalom

1. Semmit sem hiszek a puszta hallomásokból tudott dolgokban, nem hiszek a hagyományokban csupán azért, mert régi dolgok azok, és sok nemzedéken át jutottak el hozzánkig, semmit se hiszek csak azért, mert valamit a hír szárnyára vett, vagy az emberek felőle sokat beszélnek, nem hiszek csak azért, mert valami régi bölcs írott bizonyítványát teszik elébem, nem hiszek semminek azon az alapon, mert a vélemények mellette szólnak, vagy mert sok esztendős szokás csábít, hogy azt igaznak tartsam. Nem hiszek el semmit tanítóim és lelkészeim puszta tekintélyére.
2. Ami saját tapasztalatom és vizsgálatom után eszemmel megegyezik, s ami a saját magam és minden más élővalóság jólétére és üdvére szolgál – azt fogadom el igazság gyanánt és aszerint élek.
3. Felelősséget vállalok a saját életemért.
4. Senkinek sem engedem meg, hogy uralkodjon rajtam.
5. Nem hiszem el, hogy a Buddha földre szallt Isten volna. Ez szerintem butaság és félrevezetés.
6. Nem dolgozom egy liter borért: nem fogadok el megalázó feltételeket és én sem tartok senkit kiszolgáltatott helyzetben. Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.
7. Úgy élek, hogy összhangban legyek a Felébredett erényeivel és tanításaival.
8. Fejlesztem magam: vigyázok az egészségemre, továbbtanulok, művelődöm.
9. Hiszek az emberek közötti egyenlőségben.
10. Előmozdítom az egyenlőséget
11. Követem a Felébredett Nyolcrétű Nemes Ösvényét.
12. Követem a Felébredett tíz tökéletességét.
13. Együttérzéssel és szerető kedvességgel viseltetem minden érző lény iránt és védem őket.
14. Nem lopok.
15. Nem hazudok.
16. Nem paráználkodom.
17. Nem részegeskedem és nem narkózok.
18. Sokra tartom az ésszerű dolgokat és a tudományt.
19. Előmozdítom az emberek közötti testvériséget. Embertársaim javára dolgozom, segítem őket abban, hogy segítsenek magukon.
20. A Felébredett, a Tan és a Közösség oltalmába megyek.
21. Úgy érzem, hogy újjászületek és új életet kezdek.
22. Ünnepélyesen kijelentem, hogy mától fogva a Felébredett és a Tan elvei szerint fogok élni.

Részterületek etikai kódexei

Vannak részterületekre vonatkozó etikai kódexek is az egyházi iskolák világában. Természetesen ezek is megpróbálnak egyetemes érvényre törni, de gyakran kevesebb politikai ambícióval. Az érintett témakörök mégis meglepő hasonlatosságokat mutathatnak, ha már egyszer etikai kódexről van szó. Ilyen pl. a Lauder Világi Zsidó iskola dokumentumai között az internetes etikai kódex:

„Válas Péter: Etika a világhálón
– Diákoknak, tanároknak, intézményvezetőknek, szülőknek

Ez a kiadvány azért készült, hogy megmutassa: kultúránk hagyományai tovább élnek, s alkalmazhatók az ezredforduló új kommunikációs közegében is. Vannak, akik a megújuló világnak ezt a vonását nem értik. Kiberzsonglőrök az egyik oldalon, akik virtuóz módon játszanak a géppel, mely az ügyességük fejlesztésére és megmutatására szolgál, s a következményekre való tekintet nélkül mindent megtesznek pusztán azért, mert képesek megtenni; s erénycsőszök a másikon, akik az Internetet csak a pornográfia és a bombareceptek mocskos halmazának, a Gutenberg-galaxist fenyegető járványnak szeretik látni, s előítéletek, tévképzetek alapján akarnak másokat korlátozni a használatában.

Ez az írás nem illemtankönyv. Azt az internetes léptékkel mérve hosszú idő alatt felgyűlt tapasztalatot igyekszik összegezni, amely lehetővé teszi, hogy a hálózatot a magunk és egymás örömére, épülésére használjuk fel, s természetesen kifejezi a saját véleményemet is. Mondandóm egyformán érvényes a helyi hálózatokra és a világhálóra.

Az Országos Közoktatási Intézettől azt a feladatot kaptam, hogy a közoktatás valamennyi résztvevőjének – diáknak, tanárnak, szülőnek, igazgatónak, fenntartónak s rendszergazdának – szóló művet készítsek. Mivel a feltételezett olvasókör ilyen összetett, s mert eszmefuttatásom a hálózatokról és az Internetről szól, némi habozás után az egységes tegező megszólítás mellett döntöttem. A Hálón, ritka kivételtől eltekintve, tegeződni szokás még ismeretlenek és eltérő életkorúak között is.”

Irodalomjegyzék

1. Szakmai etikai kódex pedagógusok számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.

2. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény

3. A KÉSZ Budapest V. kerületi szervezetének 2002. októberi rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata - Hoffmann Rózsa (1948) tanszékvezető egyetemi docens. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatója az Országos Köznevelési Tanács tagja. http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_06/etika.html

4. Magyar Pedagógiai Társaság honlapja számára készített összefoglalót Fábry Béla a 2001. őszi választmányi ülésről, ahol az etika pedagógiai összefüggéseit tárgyalták

5.Michael Palmer: Moral problems – A coursebook for Schools and Colleges, The Lutterworth Press, Cambridge, 1991

6. Magyar Virtuális Enciklopédia: Összeállította: Sükösd Miklós és Kriza Borbála 2004 MTA

7. 2005. ÉVI II. TÖRVÉNY A Magyarországi Református Egyház 1995. évi I. közoktatási törvényének módosításáról a módosítással és a végrehajtási utasítással egységes szerkezetben. A 2005. évi II. törvényt és végrehajtási utasítás módosítását megállapította a Magyarországi Református Egyház 2003. február 28-án megnyílt XII. Zsinatnak 7. ülésszaka.

8. Oktatási Jogok Biztosának Honlapja, Kósa András László felelős szerkesztő

9. A Magyar Katolikus Egyház közoktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára a Magyar Katolikus Püspöki Kar Iskolabizottságának megbízásából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Intézet készített etikai kódexet 1998. szeptember 1-jén, mely olvasható a Szakmai etikai kódex pedagógusok számára. című kötet (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.) 102. oldalán

10. Etikai Kódex Pedagógusoknak (Független Pedagógus Fórum) szövegezte Hoffmann Rózsa, olvasható a Szakmai etikai kódex pedagógusok számára. című kötet (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.) 79. oldalán

11. ETIKAI KÓDEX A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI BETHLEN GÁBOR REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÉS SZATHMÁRY KOLLÉGIUM TANULÓI SZÁMÁRA Hódmezővásárhely, 2000. november

12.KIRÚGTAK EGY HOMOSZEXUÁLIS DIÁKOT A REFORMÁTUS EGYETEMRŐL - Forrás:MTI 2004. január 12.

13. Interjú Birtalan Balázzsal, az Öt kenyér keresztény meleg szervezet vezetőjével (Mások, 2002/9., 20–23. o.)

14. Népszabadság, Zolnay János A szerző az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa 2005. október 18.

15. Martin Luther King beszéde, 1963. Washington (ford.: Derdák Tibor)

16. Népszabadság Online 2007. szeptember 4. Huszonegy hajléktalan…

17. Kárpátalja – online hetilap 2004. április 30. Iskola és gyülekezeti terem egyben…(Badó Zsolt)

18. Taní-tani 2005/2006-os tanév 4. szám, Alternatív tükör, Heindl Péter

19. M. Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások, Budapest: Gondolat, 1982.

20. A debreceni Huszár Gál Iskola küldetésnyilatkozata: Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete vezető lelkészének ünnepi beszéde, 2003. szeptember 3.-án, iskola első évnyitóján.

21. A Dzsaj Bhím Közösség hitvallása a „Dauăzăsj sî doj dă zminc”. http://www.dzsajbhim.hu/

22. Válas Péter: Etika a világhálón: a Lauder Világi Zsidó iskola dokumentumai között http://www.lauder.hu/

Nincs komment:

Kommentküldő:

A név meg fog jelenni, az e-mail nem fog megjelenni, a honlap meg fog jelenni, az összeadás a spamvédelmet szolgálja.

OM-szám

201035 (Ha szeretnéd a Gimnáziumunkat az Oktatási Minisztérium különböző oldalain megkeresni, akkor szükséged lesz erre az azonosító számra.)

Iskolánk 1. rész

Iskolánk (1. rész)
Iskolánk Dr. Ámbédkar indiai történelmi személyről kapta a nevét. Ámbédkar kaszton kívüli pária családban, legkisebb fiúként látta meg a világot. Egy gazdag mahárádzsa ösztöndíja segítségével New Yorkban és Londonban szerzett tudományos fokozatokat, majd visszatért hazájába. Ügyvéd, polgárjogi harcos, majd miniszter lett belőle. A kasztrendszer elnyomásában élő érinthetetlen tömegek helyzetében döntő fordulatot ért el. Úgy látjuk, hogy a romák számára ez igazán időszerű üzenet az őshazából.

Iskolánk 2. rész

Iskolánk (2. rész)
Iskolánk olyan észak-magyarországi közösségeket szolgál ki, ahol az érettségizettek aránya jelenleg 1% alatt van. A sajókazai, laki, alsóvadászi, homrogdi cigánytelepeken több ezer ember él, akiket a középfokú közoktatás nem ér el. Hiszünk abban, hogy megfelelő pedagógiai munkával más hazai lakosságcsoportokhoz hasonlóan itt is érettségit és versenyképes szakmát lehet adni a diákok kezébe. Fiatalokat és felnőtteket (nappalin és estin) együttesen tanítunk mert ha egy családból többen is tanulnak, nagyobb az esély a sikerre.

Iskolánk 3. rész

Iskolánk (3. rész)
Iskolánk személyiség-központú reformpedagógiai eljárásokat, informatikát, angol nyelvet és modern tudományt kínál. Ehhez igénybe vesszük a magyar társadalmi környezet parlagon heverő erőforrásait. Szunnyadó energiákat aktivizálunk azért, hogy hazánk legszegényebb közösségeiben is magas színvonalú középiskolai kínálat jelenjen meg.

Iskolánk 4. rész

Iskolánk (4. rész)
Iskolánk feladata a szűkös létből kivezető utakra rámutatni, és a külvilág felől érkező ingereket „élvezhetővé” tenni. Már az iskola megalapítása előtt éveken keresztül tudatosan személyes kapcsolatokat építettünk a mi diákjaink és más iskolák diákjai között. Feladatunk a diákok és családjaik részére a kedvezőbb helyzetű társadalmi rétegek életmód-mintáinak közvetítése. Különösen égető ennek szüksége az egészségmagatartás területén, hiszen nem azért tanulunk éveket, hogy utána korán meghaljunk, mint a falusi szegény emberek.

Iskolánk 5. rész

Iskolánk (5. rész)
Iskolánk szegregált környezetben jön létre, mégis a társadalmi integráció útját járja. Magas szintű oktatási szolgáltatást hozunk létre abban a közegben, amely teljesen ellátatlan. A hiányt keresletként értelmezzük, és kielégítjük. Az így létrejött szolgáltatás természetesen a nem cigány környezetre is vonzerőt gyakorol, s értékes kapcsolatok épülnek a szegregált közösségek körül. Hiszünk abban, hogy azokból a falvakból, amelyek ma fekete lyukak az ország térképén, fényes csillag válhat.

Iskolánk 6. rész

Iskolánk (6. rész)
Iskolánk a cigánysághoz köthető életmódmintákat értékesként mutatja fel. Az életformát váltó alsóvadásziak, sajókazaiak, lakiak, homrogdiak még legalább egy-két emberöltőn keresztül sok unokatestvérrel, hatalmas rokonsággal fognak rendelkezni. Ez természetesen érték, de a megítélése sajnos korántsem egyértelmű a megye közvéleményében. Az iskola nemzetiségi pedagógiai feladatai közé tartozik hogy a diákjainknak legyenek megalapozott érveik saját életmódjuk vállalásához.

Iskolánk 7. rész

Iskolánk (7. rész)
Iskolánk kínálatának lényege az érettségi. Szakképzést azoknak nyújtunk, akik érettségivel együtt akarnak szakmát szerezni. Még az általános iskolából lemorzsolódott jelentkezőkkel is tisztázzuk: a cél nem pusztán a nyolc osztály - a tanulás nálunk a társadalmi helyzet megváltoztatását célozza.

Az összes rész egyben

Iskolánk

  • Példa egy toleráns szellemű iskolára: [...] Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat
  • Dakota Viktoria: Hiába keresem az adószámot, nincs benne a NAV érvényes civil adatbázisában. Elírták? Dzsaj Bhím Közösségnek, az adószámunk: 18292909
  • Orsós Zoltán: Ott voltam, és nagyon jól sikerült! Sok sikert a továbbiakban
  • Orsós Zoltán: Gratulálok!
  • Puzsár József: Kedves Tibor! Egyik ismerősömtől, Komlós Krisztinától hallottam az Önök iskolájáról. Szeretnék Pécsett gyökeret ereszteni Győr ut

Tartalomjegyzék

Kontakt

    Igazgató:
    Derdák Tibor
    derdak@ambedkar.hu

    Cím:
    3720 Sajókaza, Rákóczi F. u. 29.

    Székhely:
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.

    Telephelyek:
    3600 Ózd, Petőfi út 18-20.
    3659 Sáta, Kolozsvári út 5.

    Telefon/Fax:
    (06) 48-788-700

    A fenntartó bankszámlaszáma:
    Raiffeisen Bank,
    12001008-00156776-00100009,
    Dzsaj Bhím Közösség.

    Manumissio inter amicos ösztöndíj alap:
    https://www.5barat.com/

    Számlavezető pénzintézet neve:
    Magnet Magyar Közösségi Bank Zrt.

    Számlatulajdonos:
    Dr. Ámbédkar ifjúsági Egyesület,
    3532 Miskolc, Tátra utca 2.
    3720 Sajókaza, Sólyom telep 7-9.

    Pénzforgalmi jelzőszám:
    16200106-11616685

    Nemzetközi bankszámlaszám (IBAN):
    HU56 1620 0106 1161 6685 0000 0000

Mottó

Tisztánlátás, helyes döntés, megfelelő megszólalás, jó magaviselet, tisztes megélhetés, erős edzés, fegyelmezett figyelem, mélységes mély elmélyedés. (Buddha)

Jeles nap

Boldog Névnapot kívánunk minden kedves Gusztáv nevű látogatónknak!

Eseménynaptár

Szeptember 24-én: Punéi egyezmény

Október 14-én: Nágpúri áttérés

November 28-án: Az orientalisztika napja (Kőrösi Csoma Sándor 1819. november 28-án indult el rejtélyes keleti útjára.)

November 5-től december 14-ig: Sajógalgócon a Lőrincz család 1944-ben négy zsidó munkaszolgálatos fiút bújtatott (Weisz Pált, Glückmann Zoltánt, Havas Istvánt és Kőrősi Istvánt)

Január 19-én: Dr. Martin Luther King Nap

Február 11-én: A vallásszabadság napja (1676-ban Michael de Ruyter Nápolyban kiszabadította a gályarab-prédikátorokat, például Túróczi Végh András füleki prédikátort, Kálnai Péter putnoki lelkészt, Szalóczi Mihály zubogyi prédikátort)

Március 21-én: A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja (1960 óta)

Április 14-én: Dr. Ámbédkar születésnapja

Május 2-án: Buddha születésnapja (2009-ben)

Augusztus 2-án: A cigány holokauszt emléknapja

Legaktívabb kommentelők

  • Orsós Zoltán (9)
  • Fürjesné Zsóka (7)
  • Lázi István János Benő (6)
  • Boda Péter Cino Rrom (6)
  • suzi (4)
  • Beri Amália (4)
  • Derdák Tibor (3)
  • Peti CINO PIKO ROM (3)
  • Zsóka (3)
  • kótai richárd (3)

Látogatóink

Részletek

  • Online: 0
  • Mai látogatók: 32
  • Mai oldal-megtekintések: 45
  • Összes látogató: 117798
  • Összes oldal-megtekintés: 1369067
  • Alexa nemzetközi helyezés: 0

Aktuális grafikonok