Kategorizálva: 
- Téged utálunk, Márk. - A Borsod megyei Sajókazán egy gimnázium igazgatója mondta ezt egy tizenhat éves, öt osztályt végzett, cigány származású diáknak, november 28-án. - Tudom - felelte Márk. Aztán mindketten nevettek. A dr. Ambedkar Gimnázium igazgatója, Derdák Tibor olyan komoly arccal mondta ezt, hogy Márk elbizonytalanodhatott volna, ha nem tudná halál biztosan, hogy az igazgató itt speciel nem utál senkit.
A csereháti Szikszóról származó Márk serdülő kora ellenére öt éve nem járt iskolába, mielőtt a sajókazai gimnáziumba önként betette volna a lábát. Alsóvadászról, Szikszóról, Lakról, és Tomorról huszonhat olyan diák jár most oda, akik többé-kevésbé kihullottak a hagyományos oktatásból még az iskolaköteles koruk idején. Nem végezték el a nyolc osztályt. Az ország egyik legszegényebb, borsodi kistérségében a dr. Ambedkar Gimnázium módszere arra a meggyőződésre épül, hogy ezek az emberek képesek leérettségizni.
Az Ambedkar Gimnáziumot fenntartó Dzsaj Bhím vallási közösség mozgalmat akar a cigányok számára, amelynek az a célja, hogy emeljék fel a fejüket a megaláztatásból.
„Amilyen velem a tanár, olyan vagyok vele én is.” - Így magyarázza Márk, hogy ő, és sok társa miért kerülte éveken át az iskolát, és most miért van önként itt.
Egy másik diák, Péter, aki korábban már börtönben is ült, ezt így magyarázza:
- Itt szembenéznek a tanárok az emberrel. Érted? Őszinték.
Egy indai polgárjogi mozgalom ideológiájára épül ez, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében áll. Az ország legelmaradottabb térségeiben alapítanak gimnáziumokat, amelyekben nemcsak a felemelkedéshez szükséges tudást kapják meg a diákok, hanem azt az igényt is elsajátíthatják, hogy egymással összefogjanak és a közösségükért kiálljanak.
Minden ember egyenlő Magyarországon?
Derdák Tibor szerint a cigány közösségeknek olyan emberekre van szüksége, mint az egyik sajókazai diák, a huszonhét éves, kétgyerekes Siroki Erika.
Sólyom László meglátogatta Siroki Erika iskoláját, Gyurcsány Ferenc pedig a faluját, Erika mindkettejükkel beszélt.
„Sólyom ezzel a látogatással nagyon sokat segített nekünk” - állapítja meg Derdák -, „de aztán kiállt a kamerák elé, és pont az ellenkezőjét mondta annak, mint amit gondolunk. Azt mondta, hogy a magyar vidéknek a mezőgazdasági oktatásra van a legnagyobb szüksége”.
Derdákék szerint viszont a szakmák csak érettségivel együtt tudnak perspektívát adni, az érettségi lehetősége nélkül sokszor napszámosképzés folyik:
„Az érettségivel új osztályhelyzetbe kerülnek. De senki nem kínál nekik érettségit. Ebben a borsodi térségben megszűntek azok az üzemek, amelyek tisztességes megélhetést adtak a képesítés nélküli munkaerőnek” - magyarázza az iskolaszervező.
Siroki Erika levetítette a köztársasági elnöknek azokat a fotókat, amelyeket erre az alkalomra készített. A cigánytelep volt rajta, ahol két utcai csapra jár ki három utca összes lakója, mert a házakban sincs se víz, se gáz.
„A telepen mindenkivel jóban vagyok - meséli Erika. - Mielőtt Sólyom jött, körbementem és lefotóztam, hogy van olyan, ahol tizenhat négyzetméteren lakik a hat gyerek meg a szülők, szóval a házban mindenütt csak ágyak vannak. Egy család borospincében lakik, három gyerek meg a szülők, ablak nincsen.”
- Sólyom mit szólt a képekhez?
- Semmit.
Gyurcsány Ferenc emberei egy rendezett cigányházat kerestek, ahol a miniszterelnök látogatást tehet és elbeszélgethet a romákkal. A választás Erika mamájára esett.
„Bementünk hozzá, lehetett kérdezni… Nem figyelt ránk igazán.” - állítja Erika. A miniszterelnöknek azt panaszolta el, hogy a gyerekét be akarta adni az óvodába, de helyhiányra hivatkozva nem vették fel, aztán pár nap múlva egy szomszédjának a gyerekét meg igen. Gyurcsány erre azt felelte neki, hogy: „túlreagálja a dolgokat, Erika”.
„Minden ember egyenlő” - ismételgeti Siroki Erika. - „Ők is pont ugyanolyan emberek, mint bárki.” - mondja Sólyomra meg Gyurcsányra.
Erika felháborodott egy újságcikken, amelyben a riporter azt kérdezte, vajon az iskolában nem hátráltatják-e a jókat a rosszul tanuló gyerekek (rendszerint romák).
„Miért, hát az ő gyerekeik meghülyülnek tán a mi gyerekeinktől?!” - így kommentálta Erika a kérdést.
„Szörnyen szűklátókörű megközelítés” - véli erről egy tanárnő az Ambedkar iskolában, ahol többféle korú, különböző szinten álló diák kerül egy csoportba:
„A Biblia is azt írja, hogy minden hasznára van az istenszeretőnek. Lehet, hogy az információátadás lelassul egy ilyen iskolában, de a gyerekek jobban megtanulják az egymásra való odafigyelést, megszokják, hogy segíteni kell egymáson, erősebb lesz a szociális érzékük, és ez sokkal fontosabb”.
Emancipáció
Erika elkezdett fellépni a közössége érdekében, de ez ritka példa. Ráadásul nőként teszi ezt, amit a család nehezen emésztett meg. Rendszerint a nők alárendelt szerepet visznek otthon.
Az iskolaudvaron egymástól tizenöt méterre két csoport áll, két faluból. Az egyik közepén egy férfi énekel a másik csoport felé fordulva, amelyik legalább tizenöt méterre van tőle. Amazok lassan veszik le, hogy nekik van címezve az üzenet.
A következő óra után, a szünetben a férfi, aki énekelt, odamegy a másik csoportból egy lányhoz, és megkérdi, járhatnának-e együtt.
A férfi 25 éves, a lány tizenhét.
Errefelé ritka a lagzi. Inkább szöktetések vannak. Ha a szülők elleneznék is a frigyet, a szöktetés után már nincs mit tenni: együtt kell maradnia az ifjú párnak, mert már volt köztük szex. Ilyenkor mindenki elfogadja a házasságot.
A lányok gyakran már kamaszkorban szülnek. És onnantól kezdve alárendelt szerepük van. A konyhában a helyük, és nincs beleszólásuk semmibe.
Az indiai polgárjogi mozgalom, mint alap
A hindu tradíciók szerint a dalitok, vagy más szóval érinthetetlenek beszennyezett emberek, akik csakis alantas munkákra valók. Ez vonatkozik minden utódukra is. Dél-Ázsiában az árnyékukat kerülték a felsőbb kasztokhoz tartozó emberek, mert az is szennyezett. A százmilliós dalit népesség többsége írástudatlan, rabszolgai sorsot él.
A sajókazai gimnázium névadója, Dr. Bhimrao Ramji Ambedkar egyke az elsőknek az érinthetetlenek közül, aki felsőfokú végzettséget szerzett. Közgazdász és jogtudós, polgárjogi harcos, majd 1947-ben miniszter lett belőle. Részt vett a függetlenné váló India modern, liberális alkotmányának kidolgozásában, amely lefektette az alapjait a diszkrimináció és az érinthetetlenség eltörlésének.
De aztán Ambedkar lemondott igazságügy-miniszteri posztról. Arra a következtetésre jutott, hogy a jogegyenlőség, a politikai jogok önmagukban nem képesek az érinthetetlennek születetteket kiszabadítani a kasztrendszerből. Vallást kell váltaniuk, hogy ne érinthetetlenként éljék meg saját magukat, mert ez az alapja a felemelkedésnek.
1956-ban négyszázezer érinthetetlen az ő kezdeményezésére nyilvánosan áttért a buddhista hitre. A példájukat hónapokon belül több millióan követték, és ma már 15 millióan vannak. Többségük a környezetéből kiemelkedve, az elmúlt évtizedekben gyors felemelkedést produkált.
Ez nem iskola pedig
A sajókazai gimnázium fenntartója a Dzsaj Bhím vallási közösség, amelyet Orsós János vezet:
„Anyám nem ír, nem olvas. A hatvan évesek többsége így van ezzel.”
Az Ambedkar Gimnáziumban egyik nap tíz gyerek körbeül egy asztalt és ösztöndíjkérvényt írnak, amibe röviden bele kell venniük a családjuk szociális helyzetét.
- Mi az a szociális helyzet? - kérdi az egyik a másikat.
- Hát az, hogy hány testvéred van, meg ilyenek, érted?
Tizenöt-tizenhat évesek, de a többség számára új információt jelent az a fogalom, hogy „bekezdés”.
Egy szikszó és alsóvadászi lány összehajol:
„A fogalmazásnál asszem úgy van, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés”.
Orsós János szerint porig kellene rombolni az olyan kisiskolákat, ahonnét a szülők elviszik a gyerekeiket máshová, és cigányok maradnak ott. Mert nem mindenütt olyan ideális a helyzet, mint Sajókazán. Sok helyen a gyerekek többsége tanulatlanul hagyja el az iskolákat:
„Vegyünk például egy ezer fős falut, ahol a lakosság harmada cigány. Az iskolában egészen más arányok vannak. A tanulók többsége cigány. Mert egyre több nemcigány szülő elviszi a gyerekét máshova. A cigányok maradnak begettósítva. Sok iskolában gyártják a funkcionális analfabétákat. Gimnáziumba, szakmunkásképzőbe az ilyen iskolákból szinte senki nem megy el. Nagyrészt ez a jellemző példa a cigányok lakta falvakra.”
Egyedül a falusi értelmiség a haszonélvezője az olyan iskoláknak, ahol tényleges pedagógiai eredmény nincs, állítja Orsós. Az ilyen helyeken az EU átlagát többszörösen meghaladó arányban küldik a cigány gyerekeket kisegítőbe, amit Orsós szerint az magyaráz, hogy a kisegítősök után nagyobb állami támogatáshoz jutnak az iskolák:
„Ez lényegében gyarmatosítás.”
- Hogyan hívjátok el a gyerekeket ide? Hogyan magyarázzátok el, hogy ez az iskola más?
„Azt mondjuk, hogy ez egy iskola, ahol érettségizni lehet.”
- És ez elég?
„Igen. Más ezt nem kínálja nekik. Sokan nem is tudják, mi az érettségi. Aztán eljönnek és csodálkoznak: „Ez nem iskola pedig. Nem kiabálnak velünk, körbe kell ülni, áh, ez nem iskola pedig!” És tanulnak maguktól. Most száz diákunk van, jövőre kétszer ennyi lesz. Már nem is kell toborozni, az unokatestvéreken keresztül megy a hírünk. A mostaniak közül huszonhatan olyanok, mint Márk, akinek tizenhat évesen öt osztálya van. És mennyien lehetnek, akik még nem mertek eljönni!”
Orsós szerint, aki az iskolájuk és a buddhizmus kapcsolatát meg akarja érteni, az ne úgy képzelje, hogy itt vallást oktatnak:
„Indiában jöttem rá, hogy mi a buddhizmus számomra: a szociális munka vegyítve a tanítással.”
Oktass,
szerveződj,
mozgósíts!
Derdák Tibor: „Az, ami ma a cigányokkal van, világszerte ismert jelenség, az amerikai feketéktől az indiai dalitokig a lényeg ugyanaz: nem tudják beadni a gyerekeiket rendes iskolába, mert nem ülnek mellé a többiek; ők maguk nem találnak rendes munkát, és a gyerekeiknek sem remélhetnek normális távlatokat; továbbá olyan helyen laknak, ahol ugyanilyen helyzetűek élnek. A Dunántúlon, a beásoknál például a szomszédot úgy mondják, hogy cigán. Tehát a nyelvbe is beépült, hogy csakis cigány lakhat a szomszédban.”
Erre a helyzetre Martin Luther King mozgalma ugyanúgy lehet válasz, mint az indiai Ambedkaré, állítja Derdák, aki ennek lényegét így foglalja össze: oktass, szerveződj, mozgósíts.
„Számunkra ez mélyen vallásos megközelítés. Magyarországon a vasárnapi misére járást tartják vallási gyakorlatnak, meg azt az intézményrendszert, amely lényegében konzervál társadalmi viszonyokat. A mi megközelítésünk más. Mi magukkal a cigány fiatalokkal, akik itt tanulnak, szeretnénk megmozgatni a közösségeket, és megváltoztatni a harmadik világhoz hasonló állapotokat Magyarországon. Az indiai buddhizmus kottára ugyanezt csinálja.”
Legaktívabb kommentelők